A szeretet a világon a legcsodálatosabb érzés. Amikor szeretetet érzel valaki, vagy valami iránt, a világ megtelik fénnyel, melegséggel. 

Emlékszel, amikor a párodat megismerted, hogy dalolt a szíved? Tudtad, érezted, hogy most már semmi nem választhat el egymástól benneteket. Talán meg is fogadtad, hogy ezentúl vigyázni fogsz rá is, mindkettőtökre, s ezt a határtalan boldogságot kettőtök között megőrzöd még nagyon sokáig. 

S amikor a gyermekedet először a kezedben tartottad, újra változott a világ. Ő lett az egyik legfontosabb az életedben. Apró, törékeny lény egy olyan világban, amit nem ismer, de te már igen. Általad érkezett ide, felelősséggel tartozol érte. Ekkor talán újra fogadalmat tettél önmagadnak, hogy mindent megteszel, hogy ő biztonságban, és szeretetben nőjön fel. Amíg csak tudsz, vigyázol rá, s megóvod a kinti világ bántásaitól, kíméletlenségeitől. 

Mind a két fogadalmadat betartottad, s tartod most is. Sok év eltelt már, de te még mindig védőhálóval óvod szeretteidet. Párod lassan őszül, a gyermeked már nagyobbacska, kamaszodik, vagy már fel is nőtt. Szerető szemed előre látja a felmerülő problémákat,  előbb gondolkodsz, lépsz, mint ahogy ők felfedeznék a dolgokat. Óvod őket mindattól, ami fenyegetheti, bánthatja őket, sokszor még saját maguktól is. 

De lassan elfáradsz. Nem érted, hogy miért nincs erőd, s azt sem, hogy a gondoskodásodat miért élik meg a szeretteid korlátnak, s miért nem szeretik, ha te döntesz helyettük. De az is lehet, hogy annyira hozzászoktak mindahhoz, amit csinálsz, hogy akkor is elvárják mindennapos tevékenységedet, amikor már nagyon nagy teher neked.

De teszed a dolgod, tartod a saját magadnak tett ígéretedet, hiszen nagyon szereted, s félted őket. 

De gondolkodj el egy kicsit. Valóban akkor szereted őket a legjobban, ha mindentől megvéded őket, amikor helyettük gondolkodsz, cselekszel? Mi lenne, ha hirtelen abbahagynád mindazt, amit csinálsz, s átengednéd őket a sorsuknak?

Hiszen nekik is volt egy tervük,  mielőtt ide megszülettek, s megtervezték mindazokat a tapasztalatokat, amiket át akartak élni. Ha féltésből, általad elképzelt szeretetből megfosztod őket azoktól az érzelmektől, szituációktól, amiktől változhatnának, növekedhetnének, akkor igazából gátat állítasz eléjük, hogy beteljesítsék saját sorsukat, megéljék az életüket. 

Igen, lehet, hogy szembesülniük kell önmagukkal, a hibáikkal, de a jó tulajdonságaikkal is. Először meg kell ismerniük, elfogadniuk, megszeretniük önmagukat. A hibáikat pedig lassan, lépésről lépésre kijavítaniuk. Ehhez a világ, a körülöttük élő többi ember fog nekik tükröt mutatni, vagy helyzetbe hozni őket. Meg kell ismerniük a döntéseik következményeit, s vállaniuk azt. Csak ezen az úton fognak változni, fejlődni, növekedni.

Ha mégsem akarnak változni, akkor el tudod -e fogadni ezt a döntésüket?  

Engedd át őket az égiek kezébe, s lépj egy kicsit hátra. Tedd rendbe a saját életedet, s engedd el az irányítást a szeretteid élete felett. Add vissza, vagy add oda a hatalmat a saját életük felett. 

Persze, ha kamasz gyermeket nevelsz, kellenek a szabályok, amik megvédik őt a súlyosabb következményektől, de engedd, hogy egyre több tettéért ő vállalja a felelősséget. Így tanulja meg fokozatosan, hogy minden egyes szava és cselekedete hatással van a többi emberre, s így lesz belőle majd olyan felnőtt, aki már nem gondot, hanem örömet okoz a szeretteinek, s a társainak.  

Szeresd a párodat, a gyermekedet feltétel nélkül, de ne óvd meg őket a hibáik következményeitől. Nem teszel jót sem nekik, sem magadnak. Legyél ott, ha bátorításra, vigaszra, talán tanácsra van szükségük, de ne cselekedj helyettük.

Legyél az az igazi társ, édesanya, édesapa, akire lehet számítani az élet viharában, de aki engedi, hogy ők arra kormányozzák a saját hajójukat, amerre csak akarják. S ki tudja, lehet, hogy olyan csodálatos öbölben kötnek majd ki a sok viharos tengeri nap után, amit még álmaidban sem tudsz most elképzelni. De ehhez szükségük van/lesz arra a tapasztalatra, amit a hajón utazva átélhettek. 

Szabadítsd fel önmagadat, s szeretteidet is a fogadalmaidtól! Mindannyian könnyebbé váltok, s előbb utóbb a kapcsolatotok is megjavul, újra olyan boldog lesz, mint régen. Lásd ezt a képet magad előtt mindannyiszor, amikor a régi ” én mindent megoldok” szokásod felbukkan, s szelíden hessegesd tovább. Már nincs szükségetek rá. 

Tudd, hogy az angyalok vigyáznak a szeretteidre, s ők éppúgy, ahogy te is, égi védelem alatt állnak. Gondolj erre mindig, amikor félsz, vagy aggódsz.

Hidd el: A világon minden rendben van. 

 

Határtalan szeretettel: Balogh Andrea