Tisztelem a benned élő lelket, aki halhatatlan, s most a tapasztalás, tanulás földi útját járja.

Tisztelem létedet, ember mivoltodat. Tisztelem tudásod, jóra törekvésed, s mindazt, ami belőled fakad, hisz ezáltal ismerhetlek meg.  Tisztelem az érzéseidet, amik megmutatják, mit tartasz fontosnak, s milyen irányba haladsz. Tisztelem a döntéseidet, a véleményedet, akkor is, ha néha nem értek vele egyet. De tiszteletben tartom őket, mert szeretlek.

S tiszteletben tartom önmagamat is. Meghallgatom, mit üzen a lelkem, testem, szellemem. Tiszteletben tartom az érzéseimet, figyelek rájuk, s kikutatom az okát, miért támadtak fel bennem. 

Elfogadom, s tisztelettel tekintek az eddig meghozott döntéseimre, hiszen tudom, hogy akkor, abban a pillanatban az akkori legjobb tudásom és érzésem alapján döntöttem. Szükség volt rájuk, mert most nem itt, ebben a pillanatban, s ezekkel a tapasztalatokkal élnék, s nem ezen a mostani úton járnék. 

Tisztelem a testemet, aki lelkem temploma ebben az életben. Megadok neki mindent, amire szüksége van, törődést, elegendő mozgást, s egészséges ételeket italokat. Óvom és védem őt békémmel, s szeretetemmel. 

Az Új Kor családjában tisztelettel bánunk, szólunk és cselekszünk egymással, s önmagunkkal. Úgy élünk, hogy minden kimondott szavunkban, minden cselekedetünkben jól érezhető legyen a tisztelet önmagunk, s egymás iránt. Csak olyat teszünk, amit mi is szívesen fogadnánk a másik embertől. Még a konfliktusok is könnyebben megoldhatóak az egymás iránt tanúsított tisztelet segítségével. Tiszteljük a másikban önmagát, s tudjuk, hogy mi is ő vagyunk. Hiszen Egyek vagyunk mindannyian ezen a világon. 

Végtelen tisztelettel és szeretettel: Balogh Andrea