Mese, nemcsak gyerekeknek 🙂 

 

Egy reggel Tigris-Tigris bal lábbal kelt fel.

A mindenit! – gondolta. – Attól tartok, ez még csak a kezdet… És milyen igaza lett…

A reggelinél a szülei megint vitatkoztak, mintha ő ott sem lenne.

– Még az is lehet, hogy egy szellem vagyok – gondolta.

Az iskolában a többiek nem akartak vele játszani. Ez nagyon rosszul esett neki. Rettenetesen érezte magát.

Tanítás után még a legjobb barátja sem vele, hanem Zebrával ment játszani. Tigris-Tigris ennél borzasztóbban már nem is érezhette volna magát. Egyszerűen szörnyű volt az egész.

Senki nem törődik velem, senki nem szeret. Tigris-Tigris szemébe keserű könnyek gyűltek. Egyszer csak fodrozódni kezdett a víz. Teknős volt az.

– Mi a baj? – kérdezte

– Semmi – válaszolt Tigris-Tigris.

– Hát, hatalmas dolog lehet az a semmi, ha ennyire megríkat. Mesélj nekem erről a semmiről.

– Hát az van, hogy senki nem törődik velem – szipogta Tigris-Tigris.

– Senki nem szeret. Senkit nem érdekel, mi van velem. Az élet annyira igazságtalan.

– Hm. Szerinted senki nem törődik veled, senki nem kedvel. EZ IGAZ? Biztos vagy benne?

– Hát persze! –  válaszolta Tigris-Tigris.

– A szüleim nem figyelnek rám. Az iskolában nem kedvelnek, még a legjobb barátom is inkább Zebrával játszik. 

– Ez nem hangzik valami jól – helyeselt Teknős.

– De egészen biztos vagy benne, hogy kerek e világon nincs senki, akinek fontos vagy, aki kedvel?

 

Tigris-Tigris eltűnődött, és rájött, hogy nem teljesen biztos benne.

– Nem, tényleg nem tudom – mondta.

– Tehát nem igaz, hogy senki nem törődik veled vagy nem kedvel, ugye? – kérdezte Teknős.

 -Milyen érzés, ha elhiszed, hogy senki nem szeret, és senki nem törődik veled?

– Rettenetesen magányosan és pocsékul érzem magam – válaszolta Tigris-Tigris.  – És végtelen szomorúság tölt el.

– Ez borzasztó lehet – mondta Teknős. – Hát nem elképesztő, hogy mire képes egy aprócska gondolat?

– És milyen érzés, ha nem gondolod azt, hogy senki nem szeret, és senki nem törődik veled? Ki lennél, ha soha többet nem gondolnád ezt?

A kis Tigris szeme felcsillant. – Egy boldog Tigris lennék! Nagyszerűen érezném magam! Bármire képes lennék, és nem aggodalmaskodnék!

Ekkor Tigris-Tigris eltűnődött.

– De hát nem is a szüleim vagy a barátaim tehetnek róla, hanem én gondoltam róluk mindenfélét, és ettől lettem szomorú. Hűha! Ez szuper. Igazán nagyon szuper.

– Ez az – mondja Teknős. – A gondolataid tehetnek róla. Most próbáljunk ki valamit. Azt gondolod, hogy senki nem szeret, senki nem törődik veled.  Mi van, ha megfordítod, és ennek az ellenkezőjét gondolod?

Tigris-Tigris elgondolkodott.

– Úgy érted, hogy valaki szeret, és törődik velem?

– Igen – válaszolta Teknős. – El tudod ezt hinni? Tudsz mondani három példát arra, amikor a szüleid éreztették veled, hogy szeretnek téged?

A kis Tigrisnek nem kellett sokáig gondolkodnia.

– A szüleim sose feledkeznek meg a szülinapomról. Elvisznek magukkal nyaralni. És a világon az ő ölelésük a legcsodálatosabb. Nemcsak hogy törődnek velem-ők tényleg szeretnek engem.

 -És mi a helyzet a legjobb barátoddal?- kérdezte Teknős. Vele kapcsolatban is tudsz mondani három példát?

– Hát persze! Az iskolabuszon mindig foglal nekem helyet, maga mellett. Jókat szoktunk együtt játszani. És azt mondja, imád velem zenélni.

– És az iskolában? Ott is van valaki, aki kedvel, és törődik veled?

 -Azt hiszem, a tanító néni kedvel – válaszolta Tigris. – Megdicsérte a rajzaimat. És Rinó mindig mellettem akar ülni az ebédlőben. Elefáni pedig megosztja velem a legféltettebb titkait is, szerintem tetszem neki.

 

 -Most pedig fordítsuk meg másképpen is azt a gondolatot, hogy senki nem szeret, és senki nem törősik velem – vetette fel Teknős.

– Például úgy, hogy én is mindenkit szeretek, és mindenkivel törődöm? Ez nem rossz ötlet, nem igaz? És ha rád most éppen nem igaz, hogy mindenkit kedvelsz, mit szólnál ahhoz a gondolathoz, hogy vannak olyanok, akik fontosak nekem, akiket kedvelek? Biztos vagyok benne, hogy sokan vannak ilyenek!

 

 – Igen! – mondta Tigris, majd egy pillanatra elgondolkodott. Aztán nevetve így szólt:  – Még másképp is meg tudom fordítani ezt a gondolatot.

 – Tényleg?

 – Igen. Mi van, ha ezt mondom, hogy szeretem önmagam, és törődök magammal?

 – Ez igen! Ez a legjobb az összes gondolat közül. És ezt hogy csinálod?

 – Hát úgy, hogy ezentúl mindig megvizsgálom, hogy mennyire igazak a rossz gondolataim. De szerintem igazából sosem.

 – Elképesztő, hogy a kistigrisek mennyire okosak manapság! – jegyezte meg Teknős.

 

Forrás: Byron Katie és Hans Wilhelm: Tigris-Tigris, ez igaz?