Tudod -e, hogy egy csoda vagy? Tudod -e, hogy nélküled kevesebb, veled pedig sokkal több ez a világ?
Biztos van olyan tehetséged, tudásod, érdeklődésed, ami csak a tiéd, amit szívesen végzel, s szárnyal a lelked, amikor lehetőséged van rá, hogy gyakorlod. Tedd ezt mindennap, szerezz örömet vele, akár csak önmagadnak is. Keresd meg önmagadban azt a gyermeket, aki még pontosan tudta, hogy mi az ő feladata ebben a földi életben, s biztos volt abban, hogy ez majd a világ hasznára is lesz.
Olvasd el azt a kis tanmesét, s hidd el, tudd, fontos, hogy itt vagy, s a világunknak nagyon nagy szüksége van a tudásodra, a szeretetedre, TE rád. 💖
„Szűz Mária a kisded Jézussal a karján úgy döntött, hogy leszáll a földre, és meglátogat egy kolostort.
A büszke atyák rendre beálltak a sorba, és egytől egyig a Szűz elé járultak, hogy tiszteletüket tegyék. Az egyik gyönyörű költeményeket szavalt, egy másik a Bibliához készített miniatúráit mutatta, egy harmadik pedig kívülről tudta az összes szent nevét. A sok szerzetes egymás után tette hódolatát Szűz Máriának, és a Kisdednek.
A sor végén a kolostor legegyszerűbb embere állt, akinek soha nem sikerült megértenie a kor tudós szövegeit. Szülei tanulatlan emberek voltak, akik egy környékbeli cirkuszban dolgoztak és egyetlen dologra tanították meg őt: labdácskákat dobálni a levegőbe és egyéb tárgyakkal zsonglőrködni.
Amikor ő került volna sorra, a többi atya be akarta fejezni a tiszteletadást, mondván, az egykori mutatványosnak úgy sincs semmi mondanivalója, és még rossz fényt vethet a kolostorra. Ő azonban ugyanúgy teljes szívéből vágyott arra, hogy adhasson magából valamit Jézusnak, és Szűz Máriának.
Érezte szerzetestársainak megvető tekintetét, szégyenkezve elővett néhány narancsot a zsebéből, és el kezdte őket a levegőbe dobálni. Ez volt az egyetlen dolog, amihez értett.
Ebben a pillanatban felderült a kisded Jézus arca, és tapsolni kezdett Szűz Mária ölében. A Szűz így végül feléje nyújtotta ki a kezét, és a szerzetes rövid időre a karjára vehette a gyermeket.
Paulo Coelho