Szeretet – félelem

 

 

Egyszer régen, angyal voltál, s angyalok között játszadoztál. Szívedet betöltötte a Szeretet önmagad, Isten, s minden iránt, ami csak körülvett. 

Aztán Isten harcosokat toborzott, akiknek egyetlen nagy feladatuk lett: Lemenni az emberek közé, s terjeszteni a Fényt, a Szeretetet a földi világban. 

Boldogan indultál, hiszen szívedet annyira átjárta a szeretet, hogy az elvégezendő feladat igazán könnyűnek bizonyult. ” Csak vagyok, aki vagyok, s minden rendben lesz” – gondoltad.

Aztán, mikor megérkeztél a Földre, tetted a dolgod. Mosolyogtál  mindenkire, aki szeretett téged, s arra is, akinek szeretetre volt szüksége. Majd ahogy növekedtél, egyre jobban elfelejtetted angyal léted. Elhitted mindazt, amit jószándékú szüleid, tanáraid, társaid mondtak neked. S ahogy halványult szívedben a Szeretet, úgy erősödött fel a Félelem. 

Most már felnőtt vagy, s lassan rájössz, hogy szívedben csak az egyik érzésnek van hely. Soha nem lehet a kettő együtt, hiszen olyan hatalmasok mindketten, hogy egyszerűen kiszorítják egymást. 

Amikor félsz, akkor gyakran vagy haragos, a világra, a családodra, önmagadra. Nincs hited, úgy érzed, összecsapnak a hullámok a fejed felett. Kiszolgáltatottnak, irányíthatónak, erőtlennek érzed magad. S az univerzum válaszol az érzéseidre, s még több olyan dolgot hoz el számodra, ami által tovább növelheted a már meglévő érzéseket.

Amikor szeretsz, akkor boldogság áraszt el. Ilyenkor tudod, hogy minden rendben lesz, minden rendben van. Megnyugszol Isten tenyerén, mert tudod, hogy megtart téged, a családodat, szeretteidet, mindazokat, akikért felelősséget vállaltál. Vidámság, vagy egyszerűen csak béke tölti be a napjaidat. Mindenben megtalálod a szépet, s a jót, s hála járja át a szívedet. Bízol a jelenben, a jövőben, hiszen bizton tudod, hogy az élet megtapasztalása révén fejlődsz, tisztulsz. Hiszel önmagadban, Istenben, a sorsodban,  s abban, hogy van értelme annak, hogy itt vagy. 

Most már , felnőttként bizony a te saját választásod, hogy melyik érzést engeded elhatalmasodni a szívedben. Tudatosan dönthetsz egyik, vagy a másik mellett. Felelős vagy az érzéseidért, s azért is, amit azzal az érzéssel a szívedben mondasz, gondolsz, cselekszel. 

Szabad választásod van, mint minden embernek, hogy felfelé emelkedsz,  s a Fény, a Szeretet útját járod, vagy lefelé tartasz, s a Félelem köt gúzsba, s bénít meg téged. Tudom, a mai világunkban néha nagyon nehéz felfelé lépdelni. Mindig van valami, ami lehúzna, megállítana. Ilyenkor van szükség a tudatosságodra. Vizsgáld meg, hogy az adott pillanatban mit érzel. Pozitív, negatív vagy éppen semlegesek az érzéseid?  Keresd meg az okát a félelmednek, s egyszerűen állj elé, s mond ki akár hangosan is: Többé már nem hiszek benned! Többé már nem akarom ezt! 

S keress gyorsan valamit, akármilyen apró dolgot is, amiért hálás lehetsz. Érezd át a hálát, a szeretetet, ha csak egy pillanatra is. Ha nagyon jó az élmény, akkor engedd, hogy teljesen betöltse a szívedet! S amikor átérzed a hálát, s általa Isten gondoskodását, szeretetét az életedben, már megállítottad a félelmet, s megengedted, hogy a szeretet utat találjon újra hozzád. 

Hidd el, hogy szeretve vagy, védelemben vagy, a világodban minden rendben van!! Azért vagy itt a földön, hogy emlékezz, s majd tedd a dolgod, áraszd a fényt, s mutasd meg a szeretet útját mindazon embereknek, akik szintén elfeledték angyal létüket. 

Légy önmagad, s szeress! Áldás vagy a világ számára!

 

Végtelen szeretettel: Balogh Andrea

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

19 + tizenhat =