Valami szép, valami szent, valami magasztos kezdődik el… Mert szeptember 8-án Szűz Mária születésnapján a jövőt teremtő akarat ágyaz meg magának…
„Ég szülte Földet, Föld szülte fát,
Fa szülte ágát, Ága szülte bimbaját,
Bimbaja szülte virágját, Virágja szülte Szent Annát,
Szent Anna szülte Máriát, Mária szülte a világ megváltóját…”
Így szól egyik legszebb archaikus imádságunk. Legszebb, mert benne foglaltatik az Élet lényege: a női lét Mennyet Földdel összekötő különös természete. A szülés-születés jövőt éltető, mélyen spirituális tudása: a lelket befogadó Mennyei világ és a testet befogadó Anyaföld kettősége közötti testi-lelki-szellemi átjáró megteremtése. Ennek a magasztos eseménynek a kapujában áll szeptember 8-án, Kisasszony napján a világ.
A régiek tudták, hogy Kisasszony szeptember 8-i ünnepnapján Mária nagy feladattal jött a világra. Egy különös édesanya, különös gyermekének, különös üzenetét hordozva… Ezért a „hajnali szép csillag” tiszteletét, Szent Anna anyaságát és Szűz Mária leányságának kettősségét Nagyboldogasszonyi hitükben tisztelték és ünnepelték a régi magyarok.
Úgy tartották, hogy szeptember 8-án a szabadban várva a Napfelkeltét, „akinek érdeme van rá, az meglátja a kelő Napban Máriát”. Rendíthetetlen tisztelettel és ragaszkodással fordultak ezért e napon is a horizonton felkelő, Nap felé, mert lesték, keresték, várták, s óhajtották az istenes élményt.
Mert Ők ketten – a szent anya és szent leánya – a szülés és születés női misztériumának égi, s földi őre, ki óvja, védi, gyámolítja a női élet minden rezzenését. Ezért ő bennük, s ő általuk ünnepelték a termékeny Földi lét minden jóságát és bőségét, a női élet, a család, a várandósság, s az anyaság minden szent rezzenését, a mindennapok boldog asszonyi létét.
Mert Mária szeptember 8-i születése „hajnalcsillag az emberiség egén”. A megváltás művének szent kezdete, Isten szent kegyelmének ünnepe. Mert a régiek még értették, hogy a boldog asszonyi lét, az anyaság és a szülés által valami szép, valami szent, valami magasztos, vagyis a mindenkori jövő kezdődik el a földi világban…
Boldogasszony hitünk jóval a Jézus előtti időkből ered.
Boldogasszony ünnepek az egész évben felbukkannak, közös vonásuk, hogy mindegyik Szűz Mária ünnepléséről szól. Hét Boldogasszony ünnepet tart számon a néphagyomány.
Kisboldogasszony katolikus egyházi ünnep, amelyet minden év szeptember 8-án tartunk. Kisboldogasszony ünnepe egyben Szűz Mária születésének ünnepe is, feltételezhetően Mária születése a jeruzsálemi Betheszda-fürdő mellett volt. Azért lett szeptember 8-a az ünnep, mert ezen a napon szentelték fel azt a jeruzsálemi templomot, amely azon a helyen áll, ahol a hagyomány szerint Szűz Mária született. Ez a templom ma is áll, Szent Annának szentelve.
A hagyományok szerint Krisztus anyja nevét a magyar nép nem mondja ki, hanem saját nyelvükön csak Királynénak, Nagyasszonynak nevezik.
Miért “Boldogasszony”?
A Boldogasszony elnevezés az ősi magyar hitvilágból származik. E szerint Boldogasszony az ősi asszonyistenség neve, melyet Szent Gellért püspök tanácsára a keresztény térítők Szűz Máriára alkalmazták. Szent Gellért legendája szerint „És az ő (t. i. Szt. Gellért) tanácsának intéséből akkoron kele fel, hogy az szíz Máriát ez Magyarországban Bódog-Asszonnak, avagy ez világnak nagy asszonyának hívnák.” (Toldy Ferenc: Magyar szent. leg. III. fej.)
Az elmélet Kálmány Lajostól származik, aki a 19. század végén Szeged környéki gyűjtése és a Mária-ünnepek elnevezései alapján arra a következtetésre jutott, hogy Boldogasszony a magyar ősvallás istenasszonya volt. Egyik erős érve a “Boldogasszony ágya” kifejezés, melyet a gyermekágyas asszony fekvőhelyére használtak.
Babba Mária, ősi Istenanyánk:
Sehol a világon nincs annyi Mária kegyhely, mint a Kárpát-medencében, sehol nem volt olyan mély a Mária-tisztelet, mint a történelmi Magyarországon. A székely nép ma is Istenként tiszteli Krisztus édesanyját, a “Babba Máriát”. (A “Babba” jelentése: gyönyörűséges.)
Kölcsey Himnusza előtt a Boldogasszony Anyánk kezdetű ének töltötte be a Himnusz szerepét a katolikusok számára.
Mária élete nekünk, ma élő anyáknak is tanítás. A feltétel nélküli szeretetről szól, az elfogadásról, az alázatról. Ünnepeljük meg ezt a napot, az ő születésnapját, s meséljük el gyermekeinknek is, hogy miért ünnepelünk. <3
Forrás: Wieber Orsolya, és az Életfestők Facebook oldal