Myrai Szent Miklós a keleti egyház egyik fő szentje, a gyermekek Mikulása. Ma minden bizonnyal ő a legnépszerűbb, legismertebb szent az egész világon. A Miklós név a nicos, azaz “a nép győzelme, ragyogása” szóból ered. Mindaz megvolt ugyanis őbenne, ami ragyogást és tisztaságot ad.

Miklós, Patera városának polgára, gazdag és szent életű szülőktől származott. Apját Epiphanesnak, anyját pedig Johannának hívták. A gyermek rögtön világra jöttét követően, az első fürösztés közben egyenesen megállt a mosdóteknőben; ráadásul szerdánként és péntekente csak egyszer szopott.

Amikor Myra városában meghalt az addigi püspök, az egyházatyák összegyűltek, hogy gondoskodjanak az utódlásról Volt közöttük egy nagy tekintélynek örvendő püspök, aki arra intette társait, hogy kitartóan böjtöljenek és imádkozzanak, hogy az Úr kinyilatkozza az utód nevét. Egyik éjjel hangot hallott: “Virradatkor figyeld a templom kapuját – akit először látsz belépni a templomba, s akinek a neve Miklós, az legyen püspökké szentelve!” A jelenést föltárta a többiek előtt, akik továbbra is állhatatosan imádkoztak.

Csodálatos módon virradatkor, isteni indíttatásra mindenki előtt ott sietett Miklós. A püspök megragadta és azt kérdezte tőle: “Mi a neved?”Ő pedig, a galamb szelídségű ifjú meghajtott fővel válaszolt: “Miklós, szentséged szolgája.” Erre a templomba vezették, s bár igen erősen ellenkezett, beleültették a püspöki székbe, ahol ugyanazt az alázatosságot és komoly erkölcsöt követte, mint azelőtt. 

Az ő példája szerint ki kell tágítani szívünket, hogy legyen abban hely Istennek, a hitnek, és embertársainknak. Tanítása szerint meg kell tanulnunk szembenézni az igazsággal, korunk minden követelményével, csakúgy, ahogyan azt az egyeneslelkű, nyílt, őszinte magatartású Szent Miklós tette.

Figyelemreméltó, hogy legendáiban sokszor felbukkan a hármas szám. Egy ízben például úgy magyarázta meg hallgatóságának a Szentháromság titkát, hogy felkapott egy téglát és azt mondta: “Miképpen három elem – föld, víz és tűz – alkotja a téglát, úgy van három személy egy istenségben.” 

Szülei halála után örökségét is az emberek megmentésére, Isten dicsőségére fordította. Sokat segített a rászoruló gyermekeken, így az ő védőszentjükké is vált.

Esténként sokat sétált a városban, figyelve, majd segítve a rászoruló embereket. Így történt a következő eset is:

A kolostor közelében, ahol lakott, élt egy szegény parasztember, akinek volt három lánya. Egy séta közben akaratlanul meghallotta a három lány vitáját. A lányok azon vitatkoztak, hogy másnap melyikük áldozza fel magát rabszolgának, ahhoz, hogy megszabaduljanak a szegénységből és egyikőjük férjhez mehessen.

Miklós püspök meghallva ezt a tanakodást visszasietett a kolostorba és egy marék arannyal visszatérve bedobta azt az ablakon, majd elsietett. A lányok azt hitték csoda történt, egy évvel később a csoda ismét megtörtént. A másik lánynak is adott egy marék aranyat. A lányok lépteket hallottak az ablak alatt, ezért kisiettek, ekkor látták meg, hogy egy piros köpenyes ember rohan el az ablak elől. Harmadik évben az ablak zárva marad, mert kint nagyon hideg volt. Miklós püspök felmászott a tetőre és a nyitott kéményen át bedobta az aranyat, a harmadik lány éppen akkor kötötte fel harisnyáját száradni a kandalló szerű tűzhelyre. A keszkenőbe rakott arany épp belehullott a harisnyába.

Miklós jelképe e jótettének emlékeztetőjeként azóta is három aranygolyó vagy aranyalma; a szentképeken általában ezekkel együtt ábrázolják.

Sarkadi Melinda írása nyomán megtudhatjuk, hogy Szent Miklóst Orion apónak is nevezik, ami új, jelképes megvilágításba helyezi attribútumát, a három aranygolyót. Az Orion egy sorban ragyogó három csillaga a téli égbolt legfeltűnőbb csillagképe, amit a magyar népi legendákban Háromkirályoknak is neveznek. A keleti bölcsek kultusza az ősi Mithrasz-misztériumból került át az evangéliumokba, akik az Orionnal nyáron egyesülő betlehemi csillagban a feltámadó Napistent imádták. Ilyen értelemben a Háromkirályok nem is úton vannak Krisztushoz, hanem Krisztusban megérkezettek!

Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét ( 342 december 6-án ) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást. Szent Miklós nem legenda volt, hanem egy valaha élt történelmi személyiség. Jótékony, adakozó cselekedeteiért a szentek sorába emelték és vált az évszázadok folyamán egyházi ünnepből gyermekek ünnepévé is.

Magyarországon szinte minden iskolában, óvodában megérkezik Miklós püspök, vagy a Mikulás december 6. -án. A gyermekek izgatottan várják, őt, s az általa hozott kis csomagokat. 

Számomra nagyon érdekes volt az a szokás, amit a Waldorf iskolában tanuló gyerekek élhetnek át. December 6-án maga Szent Miklós érkezik a gyerekekhez: kék csillagpalástban, fején püspöki süveggel, botján arany spirállal. Nagy utat tesz meg, hogy Mária születendő gyermekének takarójához elvigye a még hiányzó szeretetet, melyet a gyermekek szívében talál meg. Botja nem egyszerű vándorbot, ennél sokkal fontosabb. Egyesével érinti meg a gyermekeket az aranybottal, s az érintések nyomán a gyermekek megtisztulnak a rossz gondolatoktól, cselekedetektől, azaz minden rosszaságtól. Így nem marad más, mint a jóság az emberek szívében.

Jóságukat aranydióval köszöni meg, mindenféle jóval megrakott zsákját pedig az óvodában, iskolában “felejti”, amit távozása után nagy örömmel bontogatnak a gyerekek.

S így alakul át az édességeket váró gyermekek Miklulás napja a megtisztulás, a jóság, s a karácsonyvárás csodálatos ünnepévé. A vándorbot nyomán, majd a kiscipők megtisztítása során a lelkünket is tisztítjuk, felkészítjük a majdani ünnepre. Megtisztítjuk mindattól, ami haragot, széthúzást, békétlenséget, fájdalmat hozott eddig nekünk, s a családunknak, s helyét elfoglalja a szeretet, a jóság, a béke, a remény. 

Áldást és szeretetet hozzon mindannyiunknak Szent Miklós napja! 

Balogh Andrea