„A fiam 8 éves és nagyon érzékeny gyerek. Érzi a főztöm illatát, és pontosan tudja, mi lesz vacsorára. Ha meghallja egy karakter hangját egy filmben, már tudja, milyen más filmekben hallotta ugyanazt a hangot. Észreveszi, ha új ruhám van, ha valamit megváltoztatunk a házban, és bizony átveszi mások érzelmeit. Bölcsődés korában a gyermekgondozói azt szerették a legjobban, amikor megérkezett a bölcsibe, mert a legforróbb ölelést adta minden gyermek közül. Elképesztő bókokat mond, mert észreveszi a legapróbb részleteket is. 3 éves kora óta, amikor meghallgat egy dalt, utána megkérdezi, miről szól, majd elgondolkodik azon, hogy ez hogyan vonatkozik az ő életére. 

Azonban éppen azok a dolgok, amelyek annyira egyedivé teszik őt, nagy szorongást is okoznak számára. Ha úgy érzi, hogy egy játékból vagy beszélgetésből kimarad, akkor ezt teljesen magára veszi. Ebből szinte mindig harc, sértődés lesz. 

A fiamhoz hasonlóan minden ötödik gyermek rendkívül érzékeny természetű. Egy ilyen személy mélyen, a bensőjében érzékeli a környezetét. Ők gyakran nagyon empatikusak, intuitívak és jók abban, hogy „leolvassák” a többi embert.  Magas a megfigyelőképességük, s a gondolkodóképességük. Utánagondolnak a dolgoknak, végigkövetik az eseményeket, és mélyen érzik a dolgokat.

A rendkívül érzékeny gyerekek néha túl sok ingert kapnak környezetüktől vagy a sok elfoglaltságtól. Az erős illatok, durvább szövetek vagy intenzív, vibráló személyek, mind  túl sok lehet nekik.  Az időbeli korlátok és a hirtelen átmenetek nehézséget okozhatnak, s idegességhez vezethetnek.  Ők sokkal erősebben, érzékenyebben, mélyebben érzik a testüket, és emiatt panaszkodhatnak különböző testi fájdalmakra. Ezt úgy lehet elképzelni, mintha egyidejűleg éreznéd minden érzékedet, s minden észlelésedet mind a testen belül, mind kívül. Ez bizony vezethet  idegösszeomláshoz, dühkitöréshez, hisztihez, amikor is a test megpróbálja kiegyensúlyozni önmagát.

A rendkívül érzékeny gyerekek csodálatosak, hogyha ha teljes mértékben megértjük őket, s az aktuális hangulatukat. Íme néhány általános jellemzőjük:

1. Empatikusak.

Mivel empatikusak, nagyszerű barátok szoktak lenni. Miért? Pontosan ismerik a többiek szükségleteit, mindazokat a finom, kimondatlan szükségleteket, amelyeket mások nem értenek, nem látnak. Beszéd közben felismerik a nonverbális jeleket és a személy hangjának változásait. Pont emiatt nagyon jó, s nagyon alkalmazkodó hallgatók. Más részről viszont sokkal érzékenyebbek lesznek a túlságosan durva hangszínre vagy a túl erős vibrálásra. Ez  elutasító érzésekhez vezethet bennük, vagy csak egyszerűen nem fogják jól érezni magukat.

2. Figyelmesek és átgondoltak . 

Mivel nagyon figyelmesek, észreveszik a környezetükben és a körülöttük lévő személyekben bekövetkező változásokat. Ezen okok miatt rendkívül érzékeny gyermeked mondhat olyan szép, elismerő dolgokat neked, amelyet senki más a családban eddig nem vett észre. Másrészről viszont olyan erősen fókuszálhat egy- egy  részletre, abbéli igyekezetében, hogy mindent alaposan megfigyeljen, s megvalósítson, hogy az már  perfekcionista ( túl tökéletességre törekvő)  gondolkodáshoz vezethet, s ez újra idegességet generálhat.

3. Kíváncsiak.

Mivel kíváncsiak másokra és környezetükre, csodálatos beszélgetőpartnerek lehetnek, érdeklődéseik szerteágazóak, mélyek, s ugyanígy kíváncsi tanulók is válnak belőlük. Másrészről pedig nagyon sok időre és odafigyelésre lehet szükségük. A szülők úgy érezhetik minden alkalommal, hogy soha nem elég rendkívül érzékeny gyermekük számára a velük töltött idő .

4. Kreatívak.

A szépség iránti elragadtatásuk, szeretetük miatt a rendkívül érzékeny gyerekek szeretik azokat a tevékenységeket, amelyekben kreatív oldalukat kihasználhatják. Az olyan tevékenységek, mint a művészet, a zene, a tánc, a dráma, videószerkesztés, a design és a divat olyan területek, amelyek iránt kifejezett érdeklődést mutatnak. Másfelől lehet, hogy kevés érdeklődést mutatnak olyan dolgok iránt, ahol azt érzékelik, vagy gyanítják, hogy nem biztos, hogy azonnal jók lesznek. Elzárkózhatnak a tevékenységektől, ha úgy érzik, hogy túl nagy kihívás lehet számukra, vagy ha úgy érzik, hogy a kudarc kockázata túl nagy.

Hogyan támogathatod rendkívül érzékeny gyermekedet? Dr. Ann – Louise Lockhart, pszichológus a következő hét tanácsot adja erre:

1. Tanítsd meg őt arra, hogy ismerje meg, s fogadja el önmagát. 

Figyeld őt, neveld őt az erősségei irányából.  Tanítsd meg, hogy az érzékenysége, az ő saját természete csodálatos, s valójában egy szuper dolog.

2. Keress támogatást saját magadnak.

Ha te is nagyon érzékeny felnőtt vagy, akkor lehet, hogy túlságosan rá vagy hangolódva gyermeked érzelmi szükségleteire. Természetesen szükséges ismerned, s megtenni mindent, hogy gyermeked szükségletei kielégítést nyerjenek, és meg kell védeni őket a bajtól, ugyanúgy, ahogyan te szeretted volna, ha mások megvédtek volna téged gyermekkorodban. De ez nagyon kimeríthet téged. Ezenkívül megakadályozod a gyermekedet abban, hogy saját maga fejlessze ki a saját stratégiáit, megoldásait a nehéz szituációk kezelésére.

Ha  te magad nem vagy egy túl érzékeny személy, csalódottnak érezheted magad, s kihívásnak tekintheted, hogy megértsd a gyermeked küzdelmeit és nézőpontját. Nagyon hasznos lehet, ha segítséget, tanácsot kérsz egy megbízható baráttól vagy szakembertől.

3. Erősítsd meg őt.

Lehet, hogy hallottad a családodtól és a barátoktól, hogy „légy szigorú vele, ne sajnáld meg, légy vele kemény”. Sajnos ez igazából nem működik. Ha túlzottan keményen viselkedsz egy nagyon érzékeny gyermekkel, valójában az ellenkező hatást váltod ki. Ez megtöri őt, ahhoz vezet, hogy csak találgatja, halogatja a döntéseit, túlérzékenynek érzi magát a kritikával szemben, és szorongáshoz vagy depresszióhoz vezethetnek.

4. Segíts neki létrehozni egy támogató baráti hálózatot.

Gyermeked értékelni fogja azokat a barátokat, akik szintén értékelik őt. Mivel természeténél fogva empatikus egyén, nem keres sekély beszélgetéseket olyan barátokkal, akik csak úgy jönnek és mennek. Mély és értelmes kapcsolatok azok, amire vágyik, s amivel elégedettek, boldogok lesz a gyermeked.

5. Vond be őt új, értelmes tevékenységekbe.

Azok a tevékenységek, amelyek a kreatív oldalát érintik, általában érdekesek lesznek számára. Ha ő is introvertált, akkor nehezebb lehet bevonni ilyen tevékenységekbe, vagy csak megtenni vele az első lépést. Maradni abban, ami ismerős, könnyebb, mint kockáztatni. Bátorítsd őt folyamatosan. Kezd lassan, majd hívd, csalogasd, hogy lépjenek ki a komfortzónájából.

6. Keress együttműködő partnereket. Vond be tanárokat edzőket, bébiszittereket és családtagokat gyermeked érzékeny természetnek megértéséhez. A szelíd, de határozott és együttműködő problémamegoldó megközelítés a legjobb ezeknek a gyerekeknek.

7. Alakíts ki időt, és helyet a csendes elfoglaltságokhoz. Mivel ezeknek a gyermekeknek az agyuk és testük annyira összhangban van a környezetükkel, gyakran túlterheltnek érzik magukat, ha túl elfoglaltak. Alakítsatok ki mindennap elegendő időt arra, hogy kikapcsolódjon a mindennapokból, legyen csendes helye az olvasáshoz, a játékhoz és a házi feladatok elvégzéséhez, ahhoz hogy az agya visszaállhasson az eredeti állapotába.

Bármilyen tulajdonságú is a gyermeked, s bármennyi kihívás, nehezebbnek tűnő óra, helyzet elé állít, tudd, hogy életed egyik legnagyobb  tanítója ő, éppúgy, mint te neki. Egy csodát nevelsz, ezt soha ne téveszd szem elől! Kiváltság volt mindkettőtöknek, hogy egymást választottátok, s ajándék minden, ami a gyereknevelésben felbukkan, megoldódik, mert mind ketten azért vagytok itt, azért vagytok együtt, hogy megoldjátok. 

Dr. Ann – Louise Lockhart cikkje nyomán írta: Balogh Andrea