Érezted – e drága Lélek, hogy az elmúlt hétvégén ( akár ebben az időszakban)  az érzelmeink hullámvasúton száguldoztak? 

Egyik pillanatban a lelkünk hihetetlen magasságokban jár, felhőtlen öröm, szabadság, boldogság, s a megkönnyebbülés magasztos, felemelő érzése tölt el bennünket. A következő pillanatban feneketlen mélységbe zuhanunk , ahol önmagunk azon tükörképe  vár bennünket egy érzés, egy másik ember, vagy egy szituáció formájában, amivel eddig még nem mertünk, vagy nem akartunk szembenézni.

Mindeddig nem voltunk készen ezekre a ráébredésekre, ezekre az élményekre. Most jött el az idő, hogy ezen oldalunkkal, mélyen elrejtett érzelmeinkkel szembenézzünk, elfogadjuk, s megbocsássunk önmagunknak, s a másik embernek, vagy helyzetnek. 

A telihold energiáival az elengedést, a megtisztulást gyakoroltuk. Átéltük, majd  megértettük az érzéseinket, s útjukra engedtük őket. Elengedni egy másik embert, egy helyzetet, egy munkát, érzelmet, vagy bármi mást csak úgy lehet, ha már nem ragaszkodunk hozzá. A szabadsággal, mint értékes kinccsel ajándékozzuk meg önmagunkat, s a másik embert is. 

A ragaszkodás – elengedés hasonlít arra, mint amikor kinyújtjuk az ökölbe szorított kezünket Isten felé, s imával kérjük meg őt, hogy rakja tele a tenyerünket (szívünket) szeretettel, örömmel, boldogsággal, bőséggel. De az ökölbe szorított kéz, s a bezárt szív őriz valamit. A régi hiedelmeket, a ragaszkodásunkat, s talán a félelmeinket is. 

S amikor meglátjuk önmagunkat a tükörben összeszorított kézzel, ráébredünk, hogy a ragaszkodásaink, a félelmeink miatt van még mindig zárva a tenyerünk. Ekkor tudjuk megérteni, elfogadni, szeretettel átölelni önmagunkat, s a görcsös kéz (a zárt szív) lassan oldódni kezd. Még félünk, de hiszünk Isten ígéretében, hogy csodálatos dolgok várnak ránk. Az egyetlen dolgunk az, hogy engedjük szabadon mindazokat az érzéseket, embereket, szituációkat, amik a múltunk részei, s nem akarjuk már magunkkal vinni őket. Ekkor lassan kinyújtjuk kezünket, megnyitjuk a szívünket, s elengedjük mindazt, amit szorítottunk eddig, ami fogva tartott bennünket. Isten kegyelmébe ajánljuk a múltunkat, a hozzá tartozó embereket, s nyitott tenyérrel, nyitott szívvel megállunk a jelen pillanatban, a jövő kapujában Isten színe előtt. 

Hálát adunk minden embernek, aki tanított bennünket példamutató, segítő vagy éppen számunkra nem tetsző viselkedésével, hálát adunk minden tapasztalatnak, amit átélhettünk, hiszen jobbak, erősebbek, igazabbak lettünk általuk. Megköszönünk mindent, s útnak engedjük őket. Szabadon, megújulva, s megtisztulva léphetünk csak be Isten országába, s abba a jövőbe, amit elképzeltünk, s amire olyan nagyon vágyakoztunk idáig. Minden belső munka, minden ráébredés közelebb visz bennünket ehhez az álomhoz.

Ülj hát fel nyugodtan az érzelmeid hullámvasútjára, s engedd, hogy Isten irányítson téged a megtisztulás, elengedés, s a fény útján. Kapaszkodj, ha túl gyorsan jönnek az érzelmek, de tudd, hogy jó irányba haladsz, s lassan minden elrendeződik, megoldódik. Angyalok vigyáznak rád, s soha nem hagynak el!

Áldás rád! 🙏💖

Szeretettel: Balogh Andrea

Kép: pinterest.com Köszönet a művésznek.