Milyen nagyon fontos, hogy szeresd és elfogadd magad! Ha megteszed, s tudatosan magadhoz öleled belső gyermeked, megváltozik a hangulatod, a rezgésed, a kisugárzásod, az egész világod. Hallgasd meg figyelmesen, mit súg a szíved, s tedd is meg, amire kér téged.
Hogyan térhetsz vissza önmagad hiánytalan szeretetéhez? Ebben segíthet ez a kis gyakorlat, fogadd szeretettel!
Gondolj vissza arra az időre, amikor ötéves voltál, és olyan tisztán látnád magad, amennyire csak tudod. Nézz rá arra a csöpp gyermekre, és kitárt karokkal mondd neki: ” A jövőd vagyok, és azért jöttem, hogy szeresselek. ” Öleld át a gyermeket, és hozd magaddal a jelenbe. Most mindketten a tükör előtt álltok, hogy szeretettel nézhessetek egymásra.
Észreveszed , hogy bizonyos részek hiányoznak belőled. Most menj vissza születésed pillanatához. Csapzott voltál, testeden érezted a hideg levegőt. Nehéz utazás állt mögötted. A fények élesek voltak, a köldökzsinór még anyádhoz kapcsolt; és te féltél: mégis kész voltál a földi életre. Szeresd az újszülöttet!
Most idézd fel azt az időt, amikor járni tanultál. Fölálltál, és elestél és megint elestél. Aztán megtetted az első lépést, majd léptél még egyet, és még egyet. Nagyon büszke voltál magadra! Szeresd a kisgyermeket!
Most emlékezz első napodra az iskolában. nem akartál elindulni otthonról. Bátor voltál, amikor átlépted életed egy új szakaszának küszöbét. Minden tőled telhetőt elkövettél, hogy megbirkózz az ismeretlennel. Szeresd a kisgyermeket!
Tízéves vagy. Emlékszel, mi történt ekkor. Lehetett ez csodálatos, vagy félelmetes. Amit csak tudtál, megtettél. Szeresd a tízéves kisgyermeket!
Most lépj előre az időben, serdülőkorodba. Kamaszodni kezdtél. Ez lehetett izgalmas, hisz végül felnőttél. És lehetett félelmetes, mert meg kellett felelned társaid elvárásainak. Azt tetted, ami tőled tellett. Szeresd a tinédzsert!
Diplomával a zsebedben kiléptél az egyetem kapuján. Többet tudtál, mint a szüleid. Végre teljesen önállósodhattál. Bátor, ugyanakkor rémült voltál. Szeresd a fiatal felnőttet!
Emlékezz vissza első munkanapodra. Amikor büszkeséggel hazavitted első fizetésedet. Jól akartad csinálni. Még sokat kellett tanulnod, s te iparkodtál. Szeresd ezt a személyt!
Gondolj egy másik mérföldkőre életedben. Amikor megházasodtál, megszületett az első gyermeked, új lakásba költöztél. ez lehetett félelmetes élmény, de lehetett csodálatos is. Valahogy eligazodtál. Igyekeztél megállni a helyed. Szeresd azt, aki vagy!
Tartsd észben ezeket az emlékeket, és állj a tükör elé, hogy valamennyi részedre szeretettel tekinthess. Aki most közeledik feléd, már egy újabb éned. Jövőd kitárja karját, és így szól hozzád: „Azért vagyok itt, hogy szeresselek! „
Úgy legyen!
Louise L. Hay