Amikor minden rendben benned, s körülötted, békében, szeretetben éled a mindennapjaid, jó döntéseket hozol, egyenesen haladsz az utadon, ekkor olyan könnyű elfogadni önmagadat, s szeretni azt az embert, aki vagy. 

De mi a helyzet, amikor rosszul döntesz, amikor hibázol, vagy amikor bizonytalan vagy? Amikor a világ, s a saját száguldó gondolataid zűrzavarában nem hallod meg a szíved szavát? Vagy csak egyszerűen nem mered követni azt? Ilyenkor is elfogadod magad, vagy hibáztatod, elutasítod, „nem szereted ” önmagadat?  

S hogyan gondolkodsz, ha a gyermeked teszi ugyanezt? Ha kisebb, fiatalabb, akkor talán még jobban  fel meri vállani önmagát, s követni lelke hangját. Még ez is konfliktusokhoz vezethet közöttetek. Ám ha kamasz gyermeket nevelsz, akkor a hullámvölgyek mindennaposak lehetnek. Hiszen ő igazán keresi, s megismerni vágyik önmagát, s helyét a világban. Egyik nap csodálatos napokat él meg, a másikon elbizonytalanodik, mindenkinek vagy éppen senkinek sem akar megfelelni, s harcban áll a világgal, de legfőképpen önmagával. 

Hogyan tudsz neki ekkor segíteni? Úgy, hogy először elfogadod önmagadat, pont olyannak, amilyen vagy. Itt és most, s a múltban is. Minden erényedet, s minden hibádat. Elfogadod a döntéseidet, amit most, vagy a múltban hoztál, hiszen tudod, hogy ezek mindig az akkori éned legjobb tudása szerint történtek, s ha azokat nem tapasztalod meg, akkor ma nem lennél ugyanaz az ember, aki most vagy . 

Öleld magadhoz  belső gyermekedet, önnön valódat, s engedd, hogy az élet átáramoljon rajtad. Oldd fel mind másoknak, mind saját magadnak való megfelelés kényszerét, s lazulj bele az életbe. Engedd, hogy vezessenek az angyalok, vagy a te felsőbbrendű Éned. Fogadd el önmagadat, s vele együtt azt is, hogy egyik nap így gondolkodsz a dolgokról, s másik nap talán teljesen másként. Hiszen tudod, hogy olyan sok minden történhet akár egy nap alatt is. Talán ráébredtél valamire, amit előző nap még nem tudtál, nem láttál, nem vetted észre. Vagy láttad jól, csak akkor még az egód uralkodott a döntéseiden, s másnapra a szíved vette át a vezetést. 🙂 

Az élet játék, játsszd, s ne menj komolyan végig rajta! Fogadd el szeretettel azt is, ha hibázol, rossz döntést hozol, ha bizonytalankodsz valamiben! Nincsen rossz döntés, csak egy kitérőt teszel az utadon. Valamit meg akarsz tapasztalni ezen a kis kitérőn, talán önmagadat jobban megismerni, vagy egy szituációt, hogy eldönthesd, ilyet soha többet nem akarsz átélni, vagy éppen, hogy pont ez tetszik, s ezentúl így akarod irányítani az életedet. 

Amikor teljesen el tudtad fogadni önmagadat, akkor tudod majd teljesen elfogadni szeretteidet is. Már más szemmel nézel a párodra, vagy a gyermekedre. Megérted az útkeresüket, talán hibás döntéseiket, s szeretettel támogatod őket a magad módján az önmegismerés, önelfogadás útján.

Ekkor tudsz igazán segíteni gyermekednek is. Egyrészt példamutatással, a saját életed, saját magad elfogadásával, az életed, s önmagad szeretetével, másrészt beszélgetésekkel, tanácsokkal, ha ő kéri ezt.

Ám ha tanácsaid ellenére ki akar valamit próbálni, megtapasztalni az életében, az el kell fogadnod. Amikor nagyobbacska, vagy kamasz gyermeked valamit a fejébe vesz, akkor úgysem tudod eltántorítani tőle. Ha megtiltod neki, s ő ki akarja próbálni, úgyis megcsinálja, csak titokban, s ekkor sérül a közöttetek lévő érzékeny kapcsolat.

Higgy mérhetetlenül abban, hogy a szereteted, példamutatásod, ahogy te éled az életedet, hatással van rá, mélyen legbelül figyel mindarra, amit mondasz, tanítasz neki, s egyszer majd megérti, s használni is fogja a tanultakat. Addig pedig engedd, hogy megtapasztalja az élet sokszínűségét, a saját döntései súlyát, s a velük járó felelősséget.

Amikor nagyon rossz irányba akar haladni, természetesen a te felelősséged, hogy korlátokat, konkrét szabályokat  állítsd neki, amik akadályt képeznek számára ezen dolgok eléréseben. De a kisebb döntésekre, tapasztalásokra szüksége van, mert csak így ismeri meg, s majd fogadja el önmagát. ( akkor is, ha hibázik ) 

Maradj mindig ott neki, a háttérben, akihez visszatérhet, aki őt mindig, minden körülmények között elfogadja, s szereti. Ennél nagyobb ajándékot nem is tudsz adni neki: Szeretet, elfogadás, biztonság, támogatás,  bátorítás, s egy szerető felnőtt tapasztalatai, amik irányt mutathatnak, ha eltéved. Ezek az te igazi feladataid a kamasz gyermeked körül. 

Lásd meg mind önmagadban, mind benne a csodát, Isten gyermekét, aki tapasztalni, önmagát megismerni, majd a világot jobbá tenni érkezett erre a földre. S ez az elfogadással kezdődik. Nézz minden cselekedetedre, cselekedetére úgy, hogy ezek önmagatokhoz vezetnek el benneteket. Önnön tiszta valótok  ragyogó, áradó, tiszta, ám ebben a földi világban még tapasztalatlan. Ez változik az idő folyamán, minden lépéssel közelebb s közelebb kerülsz, kerül ahhoz, akik valójában vagytok.

 

Áldás legyen rajtatok ezen az úton, s az égiek vezessenek benneteket! 

 

Szeretettel: Balogh Andrea