Milyen sokszor élvezhetnéd az életedet, a szeretteidet, a családodat, a barátaidat, mindazt, ami körülvesz, ha nem kattogna egy apró gondolat valahol az elméd alsó sarkában: „Nem jól van ez így. Ezt te nem teheted meg. Megbántasz embereket, fájdalmat okozol, nézd meg, mit tettél. Te vagy a hibás. „
Gyakran el is hiszed ezeket a gondolatokat, akkor is, ha senki hangosan nem mondja ki. Ha pedig úgy viselkednek a körülötted élő emberek, amivel ezeket a gondolatokat felerősítik benned, akkor meg főleg eluralkodik rajtad a bűntudat.
Tudod miért? Mert valamikor, régen megtanították a szüleid neked, hogy jobban figyelj a másik emberre, mint saját magadra. Megtanították a bűntudat érzését, amikor valamit rosszul csináltál. Lehet, hogy a szeretetüket is megvonták tőled, ha valakit megbántottál tudatosan, vagy tudattalanul.
Sőt, továbbmegyek. Csodálatos, különleges gyermekeid érzékelik a benned, vagy másban dúló érzelmeket, s többször veszik ezeket magukra, mint gondolnád. A gyerekek egy csoportját arra kell megtanítani, hogy megértse a körülötte lévő emberek érzéseit, s egy másik csoportját pedig arra, hogy ne mindig mindenért önmagát hibáztassa. Ugyanis ekkor majd mindent megtesz azért, hogy a másik újra jól érezze magát, olyant is, ami neki magának már egyáltalán nem elfogadott.
Először is figyelj magadra, a saját érzéseidre. Mikor érzel bűntudatot, s miért? Tényleg megbántottál valakit, hibáztál? Ha így történt, akkor kérj bocsánatot az illetőtől, ha lehet személyesen, telefonon, ha már nem lehet, akkor írj neki egy levelet, majd add át ezt az angyaloknak, azzal, hogy elégeted, vagy útjára bocsátod szíved szerint.
S ha a másik úgy dönt, hogy nem tud, vagy nem akar megbocsátani, akkor tartsd tiszteletben a döntését, s engedd el a szituációt. A saját érzéseivel neki kell szembenéznie, ezt nem tudod te megtenni, csak ő. Dolgozz azon, hogy önmagadat elfogadd ilyenkor. Bocsáss meg magadnak, hiszen akkor, ott a legjobb tudásod szerint cselekedtél. Légy hálás a lehetőségért, hiszen a szituáció megmutatta neked azt, aki nem szeretnél lenni azután már.
Tudd, hogy a bűntudat az egyik legalacsonyabb energia, amit valaha is érezhetsz. Segíteni nem fog neked bármit is megoldani, de tartós rossz érzést okozni, igen. S ha nem dolgozol vele, nem oldod ki magadból, akkor magával hozza a társait, a félelmet, a szomorúságot, s a többi negatív érzést is.
Soha nem vagy bűnös, csak egy ember, aki ebben az életben tanulja önmagát megismerni. Ehhez olyan dolgokat is elkövet, amire később bizony nem büszke. Fogadd el önmagadat úgy, ahogy a jó Isten elfogad téged, minden hibáddal, s erényeddel együtt.
S ha gyermeket nevelsz, akkor figyelj nagyon arra, hogy szeresd akkor is, ha hibázik, ha megbánt téged, vagy bárki mást a környezetében. Mondd el neki, ha nem értesz egyet valamelyik cselekedetével, de ne kelts benne bűntudatot, mert ez hosszú távon bizony a kárára lesz.
Ha pedig észreveszed, hogy bűntudat gyötri, azonnal beszéljétek meg, beszéljétek ki a benne lévő érzéseket. Magyarázd el neki, hogy minden rendben van, ha valaki hibázik, az a jó, ha a hibáiból tanul az ember, s legközelebb nem követi el ezeket újra.
Ne engedd, hogy a bűntudata tartós maradjon! Tanítsd meg őt önmagát feltétel nélkül elfogadni, azzal, hogy te is elfogadod őt ugyanígy.
Azért érkeztünk erre a földre, hogy emlékezzünk, kik is vagyunk valójában. Amikor bűntudatot érzünk, s megtanítjuk gyermekeinknek is ezt, akkor hatalmas akadályt gördítünk a saját utunkba, s az övékébe. Figyelj a körülötted élő emberekre, igen. Csak olyan dolgokat tegyél, amit te is szeretnél, ha mások tennének veled, igen. De fogadd el magadat akkor is, ha hibát követsz el, ha úgy érzed, hogy megbántasz egy másik embert.
Hallgass a szíved szavára, kövesd azt, akkor is, ha a másik ember nem ért veled egyet. Ne bántsd meg őt szándékosan, de állj magad mellé, ha dönteni kell.
S ne vegyél magadra mindent, ami a másik emberrel történik. Mindenki azért van itt, hogy beteljesítse azt a sorsot, amit odafenn elképzelt, megtervezett magának.
Vállalj felelősséget a saját életedért, a gyermekeidért, amíg még kicsik, de senki másért ne. S amikor a gyermekeid felnőttek már, gondolj arra, hogy a saját életükért ők a felelősek. Engedd repülni őket, ki a biztonságos fészekből, a szabadság, de egyben a felelősség felé.
Ahhoz, hogy az Új Kor gyermekeit méltóan nevelhessük, először magunkban kell rendbetenni mindent, s feloldani azokat a berögzött szokásokat, szabályokat, amik már idejét múltak. Ehhez hozzátartozik a bűntudat felszámolása, útnak engedése is.
Dönts magad, s a gyermekeid mellett, s hozd létre most már tudatosan az Új Kor családját Istennel, önmagaddal, s a szeretteiddel.
Áldás kísérjen ezen az úton! 🙏💖
Szeretettel: Balogh Andrea