Az ölelés lehet maga a szeretet, a szeretetnyelvek egyike, s lehet üdvözlés egyik formája. Szeretetteljes fizikai érintéssel, több percig tartó mély öleléssel szeretetet adunk a másik embernek, kifejezzük az érzéseinket felé, s szeretetet kapunk is vissza. Ezért tud gyógyítani, felemelni beteget, bánatos, depressziós embert egy szívbéli ölelés. Még az apró csecsemők is akkor tudnak fejlődni, ha van valaki, aki átöleli őket napjában többször. 

De az ölelés energia és információcsere is egyben. A csakráink, energiaközpontjaink találkozásában energiát adunk a másiknak, s mi is kapunk a belőle áramló energiából. Ez kiegyenlített akkor, ha mindketten hasonló energiaszinttel rendelkezünk. Ekkor tud a szeretet is áramolni, hiszen semmit nem veszek el a másiktól, csak a szeretetemet áramoltatom felé. 

De ha az energiaszintek nem azonosak, akkor mindig az ad energiát, akinek több van, akinek magasabb a rezgésszintje, s „felemeli” a másikat. 

Gyermekeinknek az egészséges fejlődésükhöz szükségük van a szeretetteljes, meleg, puha ölelésre, ami biztonságot ad. Sokszor a szeretetünkkel együtt energiát is adunk neki, amitől feltöltődhetnek az energiaraktárai, s egy vidám, kiegyensúlyozott, boldog kisember lesz belőle. De van olyan helyzet, amikor nekünk lenne szükségünk boldogságra, kiegyensúlyozottságra, örömre, de legyűrnek bennünket a gondok, az aggódások, a félelmek, a betegségek. Fáradtak, depressziósak, vagyunk, s nem teszünk, vagy úgy érezzük, nincs erőnk tenni semmit ennek a feloldására. Gyermekeink akkor is odajönnek hozzánk, megölelnek bennünket. Ölelés közben érzékelik az érzelmi, energetikai állapotunkat. S ekkor bizony ők adnak nekünk energiát, szeretetet. 

Ha ez egyszer kétszer megtörténik, s mi észrevesszük a saját állapotunkat, teszünk azért, hogy ez változzon, s újra jókedvűek, vidámak, energetikusak legyünk, akkor nincs semmi gond. Akkor van baj, ha nem teszünk tudatosan semmit, hogy segítsünk, javítsunk saját magukon. S akkor állandósul az a helyzet, amikor gyermekünk az öleléssel, felénk fordított extra figyelemmel áramoltatja felénk a saját energiáit. Neki nagyon fontos, hogy újra jól legyünk, mert az biztonságot ad neki, hiszen mi vagyunk a felnőttek, akik eddig mindent megoldottak, s még neki is segítettek a dolgokat rendbe tenni. S mi vagyunk a példa, amit követve megtanulja, hogyan kell a helyét megállnia ebben a világban, ami számára még nagyon ismeretlen. 

Viszont, ha gyermekünk energiája egyre csökken, mert folyamatosan felénk áramoltatja, s  mi sem teszünk először saját magunkért, majd őérte, akkor bizony harcok, drámák, hisztik lesznek az életünkben. Ekkor jön elő a kezelhetetlen gyerek viselkedés. S valóban, mert mi, akik eddig mindig meg tudtuk oldani az ilyen helyzeteket, nem tudjuk most kezelni sem őt, sem a helyzetet. Folyamatosan jelez nekünk az ilyen viselkedéssel: Figyelj, baj van! Segíts! 

Így az első, s legfontosabb dolgunk szülőként, hogy saját magunknak adjunk szeretetet, feltöltődést. Csináljunk bármit, ami örömet okoz nekünk. Álljunk szembe a félelmeinkkel, s éljük át, hogy nézőpontváltással, bátorsággal, követve a szívünk szavát, meg tudjuk semmisíteni, át tudjuk változtatni őket bizalommá, hitté. Öleljük át saját magunkat, s ha úgy érezzük, akkor mondjunk elismerő szavakat, biztatást önmagunknak. 

Majd, amikor már vidámabbak, pozitívabbak, energetikusabbak vagyunk, térjünk vissza a családunkhoz, s áramoltassuk ki a bennünk lévő szeretetet gyermekeinkre, a párunkra, a körülöttünk élőkre. Öleljük meg őket szeretettel, hogy érezzék, minden rendben van újra. Ezzel meggyógyítjuk saját magunkat, a családi kapcsolatainkat, emeljük gyermekeinket. 

S ha majd kicsit nagyobb lesz, tanítsuk meg neki, hogyan tud szeretetet, energiát adni először önmagának a kedvteléseiből, a természetből, saját magától. 

Tanítsuk meg neki, hogy nagyon fontos, hogy kit ölelünk meg, kit engedünk közel saját magunkhoz annyira, hogy ölelést kapjunk, illetve adjunk neki. Fogadjuk el, ha a gyermekünk nem akar valakit megölelni. Ő ösztönösen tudja, hogy ez nem jó neki. Ők még érzékenyebbek az energiákra, mint mi, felnőttek, s még nem tanulták meg, hogyan védjék meg önmagukat.  

Célunk az, hogy később önállóan meg tudja majd oldani a dolgait, gondjait, át tudja önmagát ölelni, s azt mondhassa: Szeretem magam, s szeretem a világomat.