Megbocsátok neked, mert szeretlek.

Megértem, hogy bármit is tettél, ott, akkor, vagy éppen most, az akkori illetve a mostani legjobb tudásod, tapasztalataid, gondolataid alapján döntöttél.

Megbocsátok önmagamnak is, hogy abban a helyzetben úgy reagáltam, válaszoltam, cselekedtem, ahogy, hiszen most már tudom, hogy én is részese voltam a történésnek. Vagy azért érkeztem a szituációba veled, hogy én tanuljak a dologból, s fejlődjek általa, vagy segítséget nyújtottam neked, hogy te is tedd meg ugyanezt, ha akarod.

A megbocsátással elengedem a haragot, amit idáig éreztem feléd, s engedem, hogy a szeretet és a béke áradjon a szívembe. Szeretlek, hiszen egy vagyok veled. A családomhoz, hozzám tartozol, s ez mindig is így lesz, ebben az életben, hiszen régen egymást választottuk társnak, szülőnek, vagy gyermeknek ebben a mostani földi létben. Köszönöm neked, hogy vagy, s még azt is, ha haragudhatok rád. Tanítasz, változtatsz engem ezen az úton, s megélhetem a megbocsátás kegyelmét veled. Szeretlek.

Az Új Kor családjában nagyon fontossá válik a megbocsátás a családtagok között. Hibázunk, néha indulatból, vagy más okból rosszul döntünk, s cselekszünk. De tudjuk, hogy a feltétel nélküli szeretet van közöttünk, s a többiek megbocsátanak nekünk. S ugyanúgy mi is gyakorolni tudjuk a megbocsátás kegyelmét, ha ellenünk vétkeztek. A harag elengedése önmagunk, s a másik ember szeretete, ami áldást hoz mindannyiunk számára.

Balogh Andrea