Mária Montessori olasz orvosnő, pedagógus és pszichológus volt, az 1800 – as évek végén. Egy olyan oktatási módszert fejlesztett ki, ami a kicsik képességeit fokozta. Hátrányos helyzetű, illetve alacsonyabb értelmi képességű gyermekekkel kezdett először foglalkozni, míg rájött, hogy nem a gyermekek értelmi képességeivel van baj, hanem a módszerekkel, s felnőttek a gyermekekhez való hozzáállásával.
Végezetül egy olyan módszert talált ki, amely arra neveli a kicsiket, hogy koncentráljanak arra, amit csinálnak, s arra, hogy gondolkodjanak. Mindezt úgy, hogy ne kelljen őket jutalmazással, vagy büntetéssel ösztönözni.
A Montessori pedagógia legfontosabb két alapelve a gyermeki aktivitás és a szabadság. Fontos, hogy a gyermek maga alkosson képzeteket, fejlessze képességeit, alakítsa ki gondolatait, ne a felnőtt helyette.
Maria Montessori szerint minden gyermekben él a cselekvési vágy és a világ megismerésének igénye, ennél fogva biztosítani kell számukra a spontán, szabad tevékenység lehetőségeit.
A szabadság határa a közérdek. A gyermek szabadon cselekedhet, amíg nem zavarja, akadályozza társait tevékenységükben. Mindemellett fontos szerepet kap mások tiszteletben tartása, a másik ember felé fordulás, a türelem és az önnevelés.
Mária Montessori abból indult ki, hogy a gyermek egy belső terv szerint fejlődik, amit óvni kell és kellő érzékenységgel kezelni. Az egészséges lelki fejlődéshez olyan környezetre van szükség, amely a gyermek lelki szükségleteinek megfelelő. Ennek a tudatosan kialakított környezetnek a megteremtése a felnőtt feladata.
Nevelési módszeréből kizárta a tekintélyelvűséget, mivel azt tapasztalta, hogy azzal éri el a legnehezebben a kívánt eredményt, ehelyett ötletes nevelési módszereket, trükköket dolgozott ki. Érzékszervi fejlesztésen keresztül megvalósuló, motiváló játék és munkaeszközöket használt, és nagyon sok játékot. A Montessori pedagógiai gyakorlatban nagyon fontos a gyermek belső motivációjának fenntartása.
Mária Montessori szerint a tanulás folyamatának szakaszai: próbálkozás – gyakorlás – képesség kialakulása – tudás. Ezzel fejleszti a gyermekben az önállóságot, problémák felismerését, probléma megoldó gondolkodást, sokoldalú kreativitást, az együttműködés képességét.
A nevelés alapjai:
1. Az életkor és az érettség fontossága
Maria Montessori tudta mindazt, amit minden szülő ismer, hogy a gyerek kíváncsi, mindent fel akar fedezni, mindent ki akar próbálni, s megismerni újabb és újabb dolgokat. Épp úgy, mint a szülők többsége, észrevette, hogy a gyermekek érdeklődése az érettségük, s az életkoruk szerint különbözik. Megfigyelte azt is, hogy ez az érdeklődés változása majdnem minden gyereknél ugyanúgy változik az életkor előrehaladtával. A legegyszerűbb dolgoktól, hogy önállóan egyen, megtanuljon járni, beszélni egészen addig, hogy olvasson, számoljon, vagy megtanuljon bármit komolyabbat a világról.
Felfedezte azt is, hogy a gyermekek a különböző életkorokban különbözőképpen tudják befogadni a tudást. Fontosnak tartotta, hogy a felnőttek vegyék figyelembe ezeket a különböző életkori érdeklődési sajátságokat. Ő ezeket ” érzékeny periódusoknak” nevezte.
2. A választás szabadsága
Felfedezte, hogy sokkal könnyebb a tanulás, hogyha az ember megfigyeli és követi a gyermekek spontán érdeklődését egy egy meghatározott munka iránt, s hagyja őket, hogy maguk fedezzék fel mindazt, amit meg akarnak tanulni.
A gyerekek egy hihetetlen tulajdonsága az, hogy nagyon tudnak koncentrálni arra, ami őket érdekli. S ha valamit meg akarnak tanulni, akkor újra és újra ismétlik azt mindaddig, amíg el nem sajátították.
Ha ezt hagyjuk nekik, akkor mindannyian harmónikus, önálló emberekké fognak fejlődni.
Szabadságot kell adni a gyermeknek, hogy maga válassza meg a tevékenységét, s lehetőséget adni neki, hogy ebben dolgozhasson zavartalanul, a saját tempójában.
3. A környezet fontossága
Minden Montessori eszköznek fontos oktatási célja van, s mindegyikből csak egy van a teremben. Mindegyiknek meghatározott helye van a szobában. Az a gyermek, aki használta az eszközt, felelős, azért, hogy azt visszategye a helyére. A gyermekek megtanulják, hogy figyeljenek egymásra, a társaikra, s a körülöttük lévő tárgyakra. Ha az egyik eszközt használja valaki, akkor meg kell várni, míg szabad lesz, vagy meg lehet beszélni egymással, hogy együtt használják azt.
4. „Segíts nekem, hogy egyedül is meg tudjam csinálni! „
Ez egy alapgondolat, ami azon alapul, hogy senki nem tud megtanítani senkit semmire.. Lehet, hogy segítségre szüksége van a gyermeknek, de maga a tanulást saját maga kell, hogy megtegye. A pedagógus, vagy szülő feladata nem az, hogy a tudást közvetítse, átadja, hanem megfigyelje a gyermeket, észrevegye, hogy mire van szüksége, itt segítsen neki.
Motiválni kell a gyermeket, az életkorának, érdeklődésének megfelelően. Mesélni, leírni, kérdéseket feltenni, megmutatni, hogy egy egy eszköz hogyan működik, s majd hagyni őt egyedül dolgozni. Minden felesleges segítség megakadályozza a gyermeket a fejlődésben.
4. Szabadság, felelősség, a másokra való figyelem, önbizalom, hit önmagában
Egy montessori iskolában nem találsz katedrát, sem iskolapadokat. Helyette gyermekeket találsz, akik egyedül dolgoznak , vagy egy csoportban, az asztalnál, vagy a földön. A tanuláshoz való eszközök a falakon lévő polcokon találhatóak. Minden gyermek elfoglalja magát, s addig foglalatoskodhat a kiválasztott dologgal, ameddig csak akar. Akár egy egész nap.
Ám a szabadság azt is magába foglalja, hogy ő a felelős azért, hogy a félév összes tantárgyát megtanulja, a saját maga által felállított terv szerint. Ez tervezést, kiértékelést, újratervezést is igényel. Esetleg együttműködést is a társaival. Figyelembe kell venni őket, s alkalmazkodni egymáshoz.
S most végezetül jöjjön Montessori híressé vált alapelvei egy egy rövid mondatban, amit érdemes megszívlelni. :
1. A kicsik mindent a környezetükből tanulnak. Vigyázz, milyen példát mutatsz neki!
2. Tiszteld a gyermeked!
3. Neveld önállóságra gyermeked!
4. Hagyd, hogy válasszon!
5. Hagyd, hogy független legyen!
6. Példával tanítsd, ne csak kijavítsd!
7. A szükségleteire figyelj oda, tanítsd meg, hogy ő is figyeljen mások szükségleteire.
8. Legyen türelmed. Ha egy gyereknek több idő kell ahhoz, hogy megtanuljon valamit, légy megértő.
10. Egy gyerek akit folyton kritizálnak, mások fölött fog ítélkezni.
11. Ha érzi, hogy elfogadod, magabiztos lesz.
12. Tiszteld, ha hibázott és ki tudja javítani a hibáját. Amikor olyasmit csinál, ami veszélyes lehet, akkor meg kell állítanod.
13. Ne beszélj csúnyán róla, ne panaszkodj rá, ha ő is jelen van.
14. Azzal törődj amit meg akarsz neki tanítani, ne a rossz dolgokkal, amiktől szeretnéd megóvni.
15. Válaszolj a kérdéseire, akkor amikor kérdez, mert fontos neki, amit mondasz.
16. Ha nincs szüksége segítségre, ne segíts!
17. Ha valamit csinál, ne szakítsd félbe. Hagyd dolgozni, tevékenykedni.
18. Az otthoni környezet nagyon fontos, ne vegyék körül olyan dolgok, amikre nincs szüksége.
19. Mindig a legjobb tudásod szerint beszélj a gyermekeddel!
20. Segíts neki, hogy átlépjen azokon a dolgokon amikben nem tökéletes, tedd ezt kedvesen, türelemmel és szeretettel.
21. Segíts neki, ha tevékenységet keres és hagyd békén ha megtalálta.
„Minden gyermekben megvan a cselekvési vágy és a világmindenség megismerésének igénye, csak annak kibontakoztatását kell elősegíteni.”
„Kezdeményezni, azután hagyni, hogy a gyermek szabadon kibontakoztathassa képességeit. Ez a pedagógus feladata.”
„A pedagógus feladata csak a vezetés, az útmutatás: ő csak segít, szolgál, míg a gyermek személyisége a maga erejénél fogva fejlődik, mert a gyermek maga cselekszik.”
„A tanító leggyakrabban azért parancsol, mert ő az erős, és azért követel engedelmességet a gyermektől, mert az gyenge. Pedig a felnőttnek szerető és avatott vezetőként kellene mutatkoznia a gyermek előtt, aki végigsegíti őt a mennyei birodalomba vezető úton.”
„A boldog gyerek a helyes nevelés bizonyítéka. A tanár legnagyobb sikere, ha elmondhatja, a gyerekek úgy dolgoznak, mintha ő a világon se volna.”
Összeállította : Balogh Andrea
