Szereted a családod minden tagját, mégis időnként, újra és újra ugyanabban a konfliktusban találjátok magatok?

Van egy bizonyos helyzet, néha egy mondat, vagy egy arckifejezés, ami bekapcsol benned, vagy a párodban, gyermekedben egy érzést, ami felett nem tudsz/nem tud uralkodni, s ekkor számotokra is sokszor érthetetlen módon reagáltok? Ilyenkor máris kész a veszekedés, amit mindenki el akart kerülni. 

Vagy egy másik szituáció: A munkahelyeden, a baráti társaságban, egy vállalkozás alkalmazotti gárdájában, vagy olyan csoportokban, amelyeket egy bizonyos cél elérése céljából hoztak létre, összekerülsz valakivel, és már az első percben megmagyarázhatatlan ellenszenvet érzel iránta.

Vagy épp az ellenkezője történik: Te keltesz visszatetszést valakiben, ismét csak érthetetlenül.  A felmerülő érzelem lehet féltékenység, ingerültség, irigység, rosszindulat, keserűség, vád, harag, akármi. A vele való munka, együttlét nagy nehézséget okoz, s még több negatív érzést hoz létre egyikőtökben, vagy akár mindkettőtökben.

Ahhoz, hogy a helyzetet megértsük, James Redfield szerint, tudnunk kell, hogy mind a mostani családtagok, mind a fent említett csoportok tagjai már éltek, dolgoztak együtt előző életükben is, csak lehetséges, hogy más szerepkörben. Közöttük vannak olyan feldolgozatlan érzelmek, amik vagy ebben az életben, vagy előző életben jöttek létre, s ezek a régi érzelmek ismét felmerülve zavaró hatást fejtenek ki. 

Hogyan tudjuk ezeket a szituációkat, felmerült konfliktusokat fel és megoldani? Íme néhány tanács:

1. Ismerd fel a benned felmerülő érzelmet.

2. Fogadd el azt, ne nyomd el.

3. Tudatosítsd teljesen

4. Őszintén közöld a másikkal

Az is rendben van, ha ezt félszegen, ügyetlen módon teszed, azaz így fogalmazol. Az őszinte kommunikáció átemeli az érzelmet a tudatba, s végső soron lehetővé teszi, hogy száműzzük a múltba, ahová való. 

Néha hosszadalmas folyamat ez: megfogalmazni, kitenni az asztal közepére, és megbeszélni. De ez tisztít meg bennünket, hogy visszatérhessünk a szeretet állapotába, ami a legmagasabb rendű érzelem. 

S mi a helyzet, ha velünk őszinte valaki, s nekünk mondja el, amit érez? 

A tanács ekkor: Ne védekezz! Fogadd el, hogy valamiért joga van így érezni. Ha védekezéssel reagálsz a másik által kimondott érzelemre, akkor a partnered úgy érzi, hogy nem hallgattad meg. A benne lévő érzelmek megmaradnak a tudatában, s tovább keresi a lehetőséget, hogy végre megértesse veled, hogy meggyőzzön. Vagy lemerül a tudattalanba, és egy megmagyarázhatatlan rossz érzés marad, ami megakasztja az energia áramlását kettőtök között. 

Akármelyik változat következik be, az érzés megmarad, mint akadály. Próbáld meg elismerni, hogy oka van így érezni irántad. A szeretetet, megértést, s elfogadást használva, az érzések kimondása után keressetetek egy olyan közös megoldást, ami mindkettőtöknek megfelelő. 

Az érzelem maradványoktól ily módon megszabadulva a család, vagy a csoport könnyedén túlléphet a hatalmi drámákon, harcokon.

Nagyon fontos minden érzés, ami felmerül benned/ bennetek, s szükség lesz ezt kikommunikálni. Lehetséges, hogy ez sok sok beszélgetést erdedményez. Ám ezek az őszinte beszélgetések vezetnek el a feltétel nélküli szeretethez, egymás s önmagad elfogadásához, ami az alapja minden jól működő családnak, vagy munkacsoportnak. 

Minden csoport, család elérheti kreativitásának, lehetőségeinek tetőpontját, de csak akkor, ha tagjai tudatosan törekszenek arra, hogy a közöttük lévő érzelmeket megértsék és feldolgozzák. Ekkor tudatosan megtisztítjátok s felerősítitek mind az egyes tagok, mind a család, vagy a csoport energiáját. Mindenki jól érzi majd itt magát, s a kreativitás, a boldogság szárnyra kap.

Persze lehetséges, hogy bármennyire is szeretnéd, ez a fajta kommunikáció nem jön létre azért, mert a másik nem befogadó erre. Akkor is próbáld meg.

Itt valószínűleg ott lesz inkább akadály, amikor te mondod el az érzéseidet, s a másik nem vevő rá, hogy meghallgassa. Te akkor is beszélj nyíltan. Te akkor is beszélj nyíltan, őszintén, s nem vádaskodva.

Egyrész magad miatt, hiszen neked is határtalanul fontos, hogy a saját érzelmedet a tudatosság szintjére emeld, szembenézz vele, megértsd, s elfogadd, hogy jogod van így érezni. Másrészt a másik miatt is, hiszen ha többször előfordul a dolog, előbb utóbb megérti, hogy ez neked fontos, s talán rájön, hogy ez a módszer hatalmas segítség lehet, hogy egymáshoz visszataláljatok, vagy ne távolodjatok el.

Ha mégis elfordul tőled, s nem lesz partner egy ilyen beszélgetésben, azt is el kell fogadnod, s tiszteletben tartanod. Te megtetted, amit a szíved diktált, s most már rajta a sor, hogy tegyen valamit a közöttetek lévő jó kapcsolatért.

S ha nem képes rá, akkor engedd el azt az embert, szituációt nyugalomban, szeretetben, s semmiképpen ne haraggal. Így maradsz meg önmagad s a másik ember felé is becsületesnek, hitelesnek. Ez még mindig jobb, mint tovább bántani egymást, s újabb sérüléseket hozni létre. 

Ha gyermeket nevelsz, tanítsd meg a példáddal, s beszélgetésekkel neki ugyanezt. Hallgasd meg, ha ő akarja elmondani a saját érzelmeit akár feléd is. Fontos mozzanata lesz a közöttetek lévő kapcsolatnak, hogy meghallgatod őt, elismered az érzelmeit, s megtaláljátok a közös megoldást a felmerülő konfliktusokra.

S ugyanígy, nagyon jó, ha hozzászokik, hogy mások megosztják vele az érzéseiket. Nagyon sok gyermek el sem tudja képzelni, hogy a másik ember ugyanúgy érez, mint ő. Erre meg kell őt tanítani, rá kell világítani beszélgetéssel, magyarázatokkal, akár saját példával is. Ezáltal megértheti azt is, hogy a másik gyerek, ember miért viselkedett úgy, ahogy. 

A gyermekek nagyon fogékonyak a másik ember érzéseire, sokszor a testükben érzékelik is, csak nem tudják megfogalmazni. Ehhez segítségre, egy felnőtt segítségére van szüksége. S a másik ember érzéseinek megfelelő kezeléséhez is. 

Így nevelhetünk empatikus gyermeket, aki  nagyon hamar partnerünk lesz az Új Kor családja lértehozásában, kialakításában.

 

Áldással és szeretettel: Balogh Andrea

A bejegyzést James Redfield: Tizedik felismerés c. könyve inspirálta