Szerettem volna Istentől kérni valamit. Ez a valami, ahogy az egész élet, csak Tőle, csak az Ő szemétől és kezétől függ. És kértem.
Isten azt válaszolta: – Mit tennél, ha megkapnád?
– Boldog lennék – mondtam én.
– Boldog lennél? Kevés – mondta Isten.
És akkor gondolkodtam. Vajon mi lenne a több a kevésnél, amit egyébként bizonyára ismerek. Mert tudom, hogy előbb nekem kell adnom. Mert tudom, hogy előbb nekem kell tennem valami egyszerűt, ami eddig valamiért bonyolultnak tűnt. De mi az a valami?
– Változnom kell, Istenem? – kérdeztem.
Ő egyszerűen azt mondta:
– Nem egészen, te jó ember vagy. Valamin azonban jó volna változtatnod.
– Valamin? És min? – kérdeztem, de már nem hallottam a hangját.
Én, aki tudom magamról, hogy most a lelkem lelke vagyok – itt úgy nevezzük: lelkiismeret – , valójában mindent tudok. Ahogy te és te és te is mindent tudsz. Így most én válaszoltam a saját kérdésemre.

Ha a világnak nehéz, te akkor is próbálj meg könnyű maradni. Ez a világot is könnyebbé teszi, egy kicsivel.
Ha a sors nem kedvez, próbálj meg tűrni, várni, és a kocka hamarabb fordul, mintsem hinnéd.
Ha kevés a feléd áramló szeretet, ez nagy problémának tűnhet. De te ne félj attól, hogy nem szeretnek, mert Isten és az Ő világa, melynek része vagy itt is – szeret.
Most, hogy érzed már, sokan figyelnek rád, óvnak, és mindent megtesznek érted, egyszerűbb lesz elfogadnod magad és pillanatnyi helyzeted. S ha már megszeretted az életed, vess egy csöndes, imádó pillantást a zajló világra, bármilyen az. Ezüst fények, vagy szürke homályok borítják? – add neki a színeidet. Fesd át a föld szürkéjét.

Miből van kevés benned, és mi árad belőled a világba, ami sok? Tudsz válaszolni rá? – mert én bizony tudom, hogy Te tudod a választ. Csak magadra figyelj. Nem önzés ez, hanem feladat. Lásd ekképpen: egy szelíd és kedves ember – egy csepp béke, és egy csepp nyugalom a még derengő világnak. És az alvók lassan ébredezni kezdenek.

Ekkor ismét hallottam Isten hangját:
– Jó úton jársz. Ahol béke van, ahol nyugalom van, ott biztonságban vagy. Erre vágysz? Tedd békéssé, a nyugalom földjévé a világ rád eső részét, és bármit kérhetsz tőlem, megkapod.
– Csak ezt kell tennem, Istenem? – ragyogtam.
– Csak ezt. És megkapod, amit kértél… valamikor.
– Valamikor? – kérdeztem.
– Igen – ölelt át Isten hangja –, amikor a szívednek a legnagyobb szüksége van rám.

Szteliosz Thalasszinosz: VALAKI MINDIG SZERET * SZERETETKALAUZ