Hiperaktivitás – külső tényezők

 

 

 
Napjainkban, s az elmúlt évtizedekben egyre gyakoribb lett ez a kifejezés, jellemezve mindazokat a gyermekeket, fiatalokat, akik valami miatt nem tudtak, nem akartak beilleszkedni a már meglévő társadalmi, illetve iskolarendszerekbe, s különböző magatartási, viselkedési problémákat produkáltak.
 
Elismerem, hogy lehetséges genetikai, öröklött, illetve egyéb betegségből adódó ok a magatartászavarok mögött. Ám azt gondolom, hogy a legtöbb, manapság az ezzel a jelzővel illetett gyermekeket egyszerűen lehetne „kezelni”, a problémás viselkedését megváltoztatni, segíteni neki, hogy megtalálja az életben a boldogságot, a békét, s öröm kísérje gyermekkorának minden napját.
 
Tudom, hogy hatalmas változások szükségesek társadalmi szinten, de most egyenlőre nézzük azt, mit lehet otthon tenni azért, hogy könnyebb, s boldogabb legyen ezeknek a gyermekeknek, s a szüleik élete.
 
A hiperaktivitás azt jelenti, hogy a gyermek nem tud sokáig egy helyben ülni, állandóan a kezével, lábával mozog. Rohan, ugrál, sokat mászkál, nehézséget okoz neki, hogy nyugton maradjon. Állandóan mesél valamit, szokatlanul sokat beszél. Kimondja a választ, mielőtt a kérdést befejezték volna, s ezzel ingerültséget kelt. Olyan hatalmas energiákat használ fel, hogy már attól is elfáradunk, ha csak nézzük. Felnőttként gyakran vált egyik befejezetlen munkáról a másikra.
 
A hiperaktivitás szinte mindig figyelemhiány szindrómával jár együtt, vagy depresszióval, mániákus depresszióval, félelmekkel, személyiségzavarokkal. Okát nem ismerik, ” Olyan mint a láz, bármi kiválthatja” – Alan Zametkin, az Amerikai National Institute of Mental Health munkatársa.
 
Én inkább azt gondolom, hogy emberi evolúció zajlik, az érkező gyermekek már nagyon mások, mint mi voltunk régen, s ehhez alkalmazkodnunk, változtatnunk, s változnunk kell nekünk felnőtteknek is. Meg kell ismernünk, s majd megtanítanunk nekik mindazokat a módszereket, amivel megváltozik az életük.
 
Nézzük hát a lehetséges okokat, s ezek otthoni megoldását.
 
1.Túlérzékenyek az energiákra:
 
Sokkal jobban érzékelik a körülöttük lévők energiáit, mint, ahogy azt mi el tudjuk képzelni. Meg kell tanítani nekik az energiavédelmet, s megkülönböztetni a saját és a másik érzéseit, különben állandóan energialeadásban, energiahiányban élnek. Minél alacsonyabb valakinek a rezgése, azaz kevesebb az energiája, annál ” zizegősebb, nyugtalanabb”, s ennek az ellentéte is igaz.
 
Ha túl sok az energia körülöttük, amit még valamiért engednek is hatni magukra, akkor ez felgyülemlik a testükben. Ha a gyermek megpróbál természete és szükségletei ellenére nem mozogni, akkor ez a stressz a testében marad. Ezért lehetséges, hogy álmában forgolódik rengeteget. Az alvás közbeni levezetés azonban nem elegendő.
 
Kiadós mozgásra van szüksége, futás, edzőterem, foci, úszás, bármi, ami segíti, hogy a testében felgyülemlett stressz kiszabaduljon. Akár naponta, de legalább heti 2-3 alkalommal.
Úgy is el lehet képzelni, mintha felesleges stresszes energiarétegek rakódnának rá az ember testére. Mindennappal egyre nagyobb, s nehezebb. S aztán, amikor az ember el kezd mozogni, de úgy igazán, akár izzadva is, ezek a rétegek csak úgy pattognak el az emberről. S egy kis idő múlva felszabadul a test, s a lélek is, s utána már meg tud nyugodni, erővel is feltöltve.
 
2. Étkezés
 
Egy nagyon érdekes összefüggést olvastam, s aztán ez bebizonyosodott a tapasztalataimban is a hiperaktivitás és a vércukorszint között. A viselkedésbeli problémákkal küzdő gyermekek esetében az alacsony vércukorszint az egyik leggyakoribb probléma. Amikor a gyermek éhes, azaz alacsony a vércukorszintje, izgatottá, ingerlékennyé válik, s a figyelme elkalandozik. Ha ekkor lehetősége van enni, a helyzet hamar rendeződik. Lehet mondani, hogy akár két óránként szüksége van rágcsálnivalóra, ennivalóra, ami stabilizálja a vércukorszintjét.
Így lesz érthető a reggeli fontossága is. Sok gyermek nem akar reggelizni, vagy csak menet közben bekapni valamit, ami nem javít a hangulatán, érzelmi állapotán, sőt, egy rossz szokást épít be az életébe.
 
S jó lenne még egy fontos dologról beszélni. A gyermekek nagyon sok péksüteményt, finomított gabonaféléket, édességet esznek. Nem igazán szeretik a főtt ételt, kivéve ha anya, vagy bárki a családból rendszeresen főz, mert akkor hozzá vannak szokva, így kedvvel el is fogyasztják azokat. Pizza, spagetti ( ugye mindegyik tésztaféle) a legkedvesebb. S nagyon nagyon sok édesség.
 
Azt tudjuk, hogy eszünk azért, mert a testünknek táplálékra van szüksége, de bizony eszünk akkor is, ha érzelmi és mentális ingadozásainkat akarjuk kiegyenlíteni. Pl: Ha valaki mélyen megsebez bennünket, csokoládéhoz, fagyihoz nyúlunk. Ezt hívják ” érzelmi test táplálásnak”. A csokoládé endorfin azaz boldogsághormon termelésére készteti a testet, amitől jobban érezzük magunkat.
 
S ez így van a gyermekek esetében is. Ha szomorúak, bánatosak, vagy stresszesek, jól jön egy kis csoki, cukor, édes péksütemény. Ám ilyen ételek evése után a gyermekek vércukorszintje magasra emelkedik, hirtelen tele lesznek hatalmas energiával, amit nincs lehetőség lemozogni. Ekkor lép fel a mozgékonyság, ami megkeseríti mind a gyermek, mind a szülők, vagy a pedagógusok mindennapjait. Ez tart pár óráig, majd ugyanazzal a lendülettel, ahogy megemelkedett, le is zuhan. Ekkor lesz a gyermek fáradt, aluszékony, nem tud figyelni, sem teljesíteni.
Milyen egyszerű lenne ezek fogyasztását kiiktatni, vagy korlátok közé szorítani már kis gyermek korban. Pl: a svéd gyermekek csak hetente egyszer, szombaton kapnak édességet, innen is a neve: Szombati édesség. Megfontolandó bevezetni a családban egy ilyen szokást. 🙂
 
Nagyon jó megoldás lehet a természetes, organikus ételek fogyasztása, egyszerűen elkészítve. S iktassuk ki az étrendjéből a finomított szénhidrátokat ( fehér liszt, s abból készített ételek), az édességeket, a süteményeket, a vajas tésztákat és az üdítőitalokat.
 
Sok kisgyermek allergiás: tejcukor, tejfehérje, glutén allergia. Ezek mind jelzések, hogy ezekre az anyagokra nincs igazából szükségünk, s most már kárt okozhatnak a szervezetben. Érdemes kipróbálni egyszer egyszer ezek nélkül főzni, táplálkozni, s megnézni, milyen hatással van az éppen elkészített étel gyermekeinkre.
 
Táplálékkiegészítők:
 
Magnézium , B6 vitamin, C vitamin, B1 vitamin, Folsav, cink, és vas napi bevitele nagyban segít a mindennapokban. Kutatók még egy kupica lenmagolajat is ajánlanak, hiszen úgy találták, hogy a hiperaktív gyermekek a nélkülözhetetlen zsírsavakból is hiányt szenvednek.
 
Minél kevesebb ételfesték, tartósítószer, adalékanyag, s egy érdekesség:
 
A kék – zöld algák, amik hatással voltak az agyalapi és a tobozmirigyre, az idegrendszerre. Azok, akik napi szinten fogyasztottak algákat, fokozott szellemi figyelemről, jobb szellemi kitartásról, jobb rövid és hosszú távú memóriáról számoltak be. Könnyebben megoldották a problémáikat, kreatívabbak, jobban érzik magukat, és többet vannak önmaguk középpontjában. Azaz nagy mértékben javult az általános állapotuk, s eltűntek a hiperaktivitás tünetei.
 
3. Számítógép, elektronikai eszközök
 
A mai világban bizony mindennapos használati tárgy lett a TV, számítógép, sőt a telefon, tablett is ott van, szinte mindig elérhető távolságban a gyermekek számára. Kutatások bizonyították, hogy ezek az elektronikai eszközök csökkentik az emberek energiáját, rezgését. S mint már írtam sokszor, ha alacsony lesz a gyermek rezgése, akkor megjelenik a hiperaktivitás is. Korlátozni, meghatározott időre engedni csak, azt is ellenőrizni, lenne a legjobb.
 
De ha muszáj többet használni, akkor érdemes beszerezni egy sungit kristályt is, ami megóv ezektől a sugárzásoktól.
 
Ezek voltak a külső tényezők. A következő bejegyzésben sorra vesszük a belső tényezőket, s a megoldásukat.
 
A hiperaktivitással sokszor jellemzik az indigó, kristály, szivárványgyermekeket, illetve az érzékeny gyermekeket.
Jó, ha felnőttként megismerjük mindazokat a lehetőségeket, amivel segíteni tudjuk őket. Nagyon nagyon fontos, hogy boldogan nőhessenek fel, s megélhessék az élet szépségeit, örömeit, mindazt, amiért erre a világra születtek.
 
Hála nekik, hogy viselkedésükkel tanítanak, formálnak bennünket!
 
S hála nektek, drága szülők, akik vigyáztok rájuk, s nevelitek szeretitek őket!
 
Áldás rátok! 🙏💖
 
 
Végtelen szeretettel: Balogh Andrea

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenhat − egy =