Minden gyermek egy olyan lélek, aki nagyon magas rezgésszinttel érkezik ebbe a világba. Árasztja magából a Fényt, akármit csinál. Még nagyon közel van az égi Forráshoz, még nem zavarja semmi, nem gátolja semmi a közte is az égi világ közötti kapcsolatot.
Aztán elérik őt is az itt, a Földön lévő különféle energiák. Jók, rosszak, nehezek és felemelően gyönyörűek. Amikor az édesanyja fölé hajol, ő szeretetet érez, s visszamosolyog rá. Előfordul, hogy az édesanya dühös valamiért, a gyermektől független ok miatt, s már nem tudja ugyanazt a szeretetet adni. Így egy alacsonyabb rezgésű energia érkezik a gyermekhez, s ő nem érti, mi történt. S rezgésszintje hirtelen lecsökken, többet sír, másképp, rosszabbul érzi magát. Megmagyarázni nem tudja a gyermek, csak érzi, s tiltakozik ellene. Minél kisebb, annál hamarabb visszatalál a Forráshoz, s megint újra minden rendben van. De minél idősebb, annál nehezebb ezt megtennie, hiszen már nem csak a család, hanem az óvoda, iskola is küld számára energiákat, vagy vesz el tőle, s kevesebb ideje is van a regenerálódáshoz.
A ma élő gyermekek nagyon különlegesek. Számukra a magas energia, rezgésszint nagyon fontos, s nagyon gyorsan érzékelik ennek a csökkenését. Mindig érzékelik a körülöttük lévők érzéseit, energia formájában. Nem tudják megmagyarázni, s nem is értik, csak érzik. S mivel az okát nem tudják megnevezni, összezavarodnak.
Nagyon fontos, hogy megtanítsuk nekik felismerni a saját érzéseiket, s azt, hogy elkülönítsék ezt mások érzéseitől! Hogyan? Sok sok beszélgetéssel.
Szülőként bizony el kell mondanunk nekik, hogyha negatív érzések dúlnak bennünk, természetesen az életkoruknak megfelelő szinten. Eltitkolni úgysem tudjuk, ők azt úgyis érzik. Letagadni le lehet, de ha rájönnek, hogy valamiben hazudtunk ( mert úgyis rájönnek) akkor még a szülői tiszteletet sem fogjuk megkapni tőlük.
Azt is közölni kell velük, hogy miattuk vagyunk mérgesek, dühösek, stb, vagy valami más okozta ezt. Ha ő váltotta ki a negatív érzelmet, akkor először nyugodjunk meg, s próbáljunk visszajutni a semleges középpontunkba. Erre sok technika létezik, találjuk meg, s válasszuk azt, ami a legjobb számunkra, vagy amit a legkönnyebben tudunk abban a pillanatban alkalmazni. Ha elértük a semleges középpontunkat, onnan már könnyebb lesz majd a szeretet, s a kreatív megoldás irányába elmozdulni. S gyermekünknek, akármit is követett el, pont erre a feltétel nélküli szeretetre, s világos határokra van szüksége.
Ha nem ő miatta vannak negatív érzéseink, akkor ezt is hozzuk a tudomására, meséljük el nekik, hogy éppen mi zajlik bennünk. Nem segít, ha eltitkoljuk, ha úgy csinálunk, mintha minden rendben volna. Ők úgy is tudják, érzik, hogy nem úgy van. Csak, ha nem szólunk, akkor azt fogják hinni, hogy ezek az érzések a sajátjaik, s ennek megfelelően fognak viselkedni. Vagy dühöngenek ők is, vagy elbújnak egy sarokba.
Ugye, nem szeretnél ebben a helyzetben még egy hisztis, dacos gyereket is? Az is lehet, hogy hirtelen nagyon hiperaktív lesz, mert le akarja rázni magáról a sok negatív energiát.Vagy egy olyan tündért, aki magára veszi, s bűntudatot érez, s önmagát bántja, amiért nem tudja feloldani a rossz érzéseket. Amikor úgy érzi, hogy ő a hibás s lázasan keresi a megoldást, hogyan szabaduljon meg mindezektől, s mellette még Téged is felvidítson.
Hát, tedd tisztába a dolgokat! Mondd el neki, hogy nehéz napod volt. Tudatosítsd, hogy nem ő a hibás, s meg fogod oldani, felelősséget vállalsz, s szembenézel a gondjaiddal, s megoldod őket.
S ha bármikor látod a negatív érzéseket nála megnyilvánulni, segíts neki megkülönböztetni, hogy azok a sajátjai, vagy valaki más érzéseit érzi megint. A mások negatív érzéseivel nincs dolgunk, azt mindenkinek saját magának kell megoldania. De a saját érzéseinket bármikor meg tudjuk változtatni, ha készek vagyunk rá, hogy felelősséget vállaljunk a döntéseinkért, a gondolatainkért.
Figyelj rá, tanítsd, kérlek! Hiszen Te vagy az, aki a legtöbbet tud tenni azért, hogy különleges gyermeked minél többször magas rezgésszinten maradhasson.
Kép: Josephine Wall