Nézek egy csapat focizó gyermeket. Kevesen vannak, nincs is meg a teljes csapat, s még nem is egykorúak. Vannak köztük fiatalabbak, s idősebbek, nagyon ügyesek, s kicsit ügyetlenebbek is. Lelkesen játszanak, minden pillanatot teljes valóságában élik meg. Számukra nincs más, csak a játék akkor és ott. Eltűnik a külvilág, s mégis velük van mindaz, amit eddig láttak, tapasztaltak.

 

Mozdulataikban, reagálásaikban megfigyelhető a habitusuk, a vérmérsékletük, a versengésre, vagy a békességre törekvésük, s megtalálható az is, amit a felnőttektől eddig láttak, s utánzással elsajátítottak.

 

A játékukat figyelve lassan több mindenre leszek figyelmes. Versengés, kiközösítés, gúnyolódás, az ” én vagyok a jobb” éreztetése, lenézés, csúnya beszéd, harag, kiabálás ér el hozzám. Persze, lehetne ezeket tompítani egy bíróval, aki a foci szabályait betartatja, ám, azt hiszem az lenne az igazi, ha a szabályok, az együttjátszás öröme a gyermekek szívéből, lelkéből fakadna, s nem kívülről jönne, amit lehetséges, hogy el sem fogadnak igazán.

 

S akkor rájövök, hogy mint a gyermekek általában mindig, csak tükröt mutatnak nekünk. Megmutatják azt a világot, amiben élünk, s ahogyan éljük, mi felnőttek. Szembesítenek mindazzal, ami bennünk, s körülöttünk megtalálható. Bizony, mi vagyunk azok, akik dühösek az életre, arra, amit éppen csinálunk, az időhiányra, s még sok mindenre, mi vagyunk azok, akik kiabálnak, netán csúnyán is beszélnek ( néha), s lenézzük azt, aki nem elég erős, sikeres, jó, s magunkat, vagy akár mást magasabbra helyezünk a többi embernél. S még sorolhatnám azokat a tulajdonságokat, amiket megláthatunk a gyermekeink viselkedésében.

 

Igen, lehetséges, hogy azt mondod, drága Szülő, hogy a gyermekek öntörvényűek, sokszor önzőek, s legtöbbször csak magukra gondolnak, s emiatt ilyen ez a játék. S félig igazad is van, a gyermekeknek valóban van erre hajlandóságuk, hiszen legtöbbször így érik el mindazt, amit szeretnének, vagy amire szükségük van.

 

Ám itt jön a mi felelősségünk, hogy megtanítsuk neki mind példával, mind magyarázatokkal a Szív és a Szeretet útját. Csak akkor változik a világunk, ha először mi magunk változunk, s majd mindazt, amit már megoldottunk, s már működtetünk, megtanítjuk gyermekeinknek is.

 

Így kérlek, figyelj oda ezekre a jelekre, amit gyermeked küld neked. Hallgasd meg a beszédét, figyeld meg a viselkedését, akár veled, akár a társaival szemben. Legyél nagyon őszinte mind vele, mind magaddal. Ha olyan dolgot fedezel fel, amit te is működtetsz, nálad is megtalálható, akkor eljött az idő, hogy változtass rajta. Ahogy te változol, úgy fog változni a gyermeked, sőt a családod is.

 

Figyelj oda, hogy milyen tv – műsorokat néz, kik a barátai, s ők mire tanítják őt. Ha éppen sikerül kifogni pl. egy olyan műsort, ahol ezeket a dolgokat esetleg megtanulhatná a gyermek, beszéljétek át, magyarázattal világíts rá mindarra, amit ott rosszul csináltak. A gyermekek elég fogékonyak a jóra, az együttműködésre, a szeretetre, csak vissza kell vezetni őket erre az útra, ha már letévedtek róla. Soha nem késő ezt megtenni, akárhány éves is a gyermeked. Nagyobbakkal kicsit nehezebb, de hidd el, megéri.

 

Nyugodtan húzd meg a határokat, hozz létre olyan szabályokat számára, ami megóvja őt az ilyen dolgoktól. A te felelősséged, s minden felnőtté, itt és most, hogy hogyan neveljük a jövő nemzedékét. Az égiek ránk bízták őket, hogy megmutassuk nekik mindazt, ami szép és jó ebben a világban, megtanítsuk őket szeretetben élni, játszani, felnevelkedni.

 

S ha jól csináljuk a dolgunkat, akkor egy idő múlva majd olyan focimeccset fogunk látni, ahol a versengést felváltja az együttjátszás felhőtlen öröme, ahol mindenki fontosnak, megbecsültnek érzi magát, a szavak jókedvről, biztatásról, s az egymás iránti tiszteletről árulkodnak. Éppúgy, ahogy az életben is.

 

Csak rajtunk múlik, hogy ez megvalósulhasson. Tégy érte, s a jövő változni fog veled, s általad!

 

Így legyen, így lesz!

 

Áldással és szeretettel: Balogh Andrea