Mondd csak, drága Lélek, mit jelent számodra az a föld, amin élsz, amin jársz, ahová a házadat építed? Szereted -e szíved teljes szeretetével Földanyát, aki táplál téged, vigyáz rád, s gondoskodik arról, hogy mindened meglegyen, amire szükséged van, s étellel, itallal, ruhával lát el téged, s a családodat?  Figyelsz -e, vigyázol – e rá úgy, hogy megőrizhesd őt  épségben gyermekeidnek, unokáidnak, az utánad, s az utánuk következő nemzedéknek?

Felnőttként hatalmas felelősséged van abban, hogy hogyan gondolkozol, beszélsz, s cselekszel ebben a témában is.  Tanítsd meg gyermekedet, gyermekeidet Földanya szeretetére! Tanítsd meg őket vigyázni a környezetükre, tisztelni az életet mindenben, állatban, növényben, folyóban és hegyekben.

Amikor az erdőbe mentek, mesélj neki az ott élő állatokról, növényekről, az igényeikről, szokásaikról, az életükről. Beszélj arról, hogy az erdő milyen szeretettel fogad bennünket, embereket. Erővel,  friss levegővel, gyümölcsökkel lát el, s ezért végtelenül hálásak lehetünk Földanyának, s a Teremtőnek. Mesélj neki a fák, bokrok, virágok, a zöld levelek hasznosságáról, arról, hogy mindannyian egyformán fontosak vagyunk ezen a világon.  

Értesd meg vele, hogy mennyivel szebb és jobb, ha békén hagyja a növényeket, s nem tépdesi le a leveleket, nem töri le a fák, bokrok ágait, hanem hagyja őket magasra nőni, kibontakozni, egyáltalán élni. Tanítsd meg  őt észrevenni a természet szépségét, töltekezni az ott lévő csodálatos energiából. 

Tanítsd meg őt arra is, hogy hogyan kezelje a feleslegessé vált dolgait. Lehet ez egy játék, amire már nincs szüksége, ezt akár el is ajándékozhatja olyannak, akinek nincsen, s elképzelheti, hogy a másik gyermek mennyire megörült a váratlan ajándéknak.

De idetartozik az is, ahogyan a szeméttel bánik. Minden olyan dolog, papír, műanyag flakon, csomagolóanyag, amire nincs szüksége, fontos, hogy egy szemetesben landoljon, s ne a természetben, vagy a földön. Mindannyiónkon múlik, hogy mennyi szemét vesz bennünket körül akár a városban, akár a természetben. A mi felelősségünk is, hogy a palackokat, üvegeket, a szemetünket magunkkal visszük – e egy erre kijelölt helyre, vagy ott hagyjuk, ahol éppen felhasználtuk, nem gondolva arra, hogyan fog onnan elkerülni, vagy el fog – e egyáltalán. 

Az a gyerek, aki eldob egy műanyag palackot, vagy egy csokipapírt az erdőben, egy patakban, vagy a városban, valamikor látott már egy felnőttet ugyanezt csinálni. Lehet, hogy az nem a saját szülője volt, de mégis nagy szüksége van magyarázatra, tanításra. Mindezt szeretettel, tudatosan, s nem korholással. Rajtunk múlik, hogy észrevegyük, megmagyarázzuk, ha valamit nem jól tesz, vagy szemet hunyunk felette, s akár mi magunk is megtesszük ugyanezt. 

Olyan sok mindent tehetünk azért, hogy megóvjuk gyönyörű földünket, s megtanítsuk ezt gyermekeinknek is. A kulacshasználat a műanyag palack helyett, a szelektív hulladékgyűjtés, a spórolás az árammal, az ivóvízzel, az élelmiszerrel, a környezetbarát, többször használatos csomagólanyagok csak néhány a sok közül. 

Tanítsd meg őt arra, hogy a földet kölcsönkaptuk a jó Istentől, azért, hogy használhassuk, élhessünk rajta, azzal a feltétellel, hogy vigyázunk rá, s megóvjuk. 

Ha pici gyermeket nevelsz, még észreveheted, ahogy rácsodálkozik a természet szépségére, egy katicabogárra, vagy egy pipacsra. Ő még annyira közel él a természethez, hogy semmi nem választja el tőle. Ilyenkor lehetséges, hogy te tanulhatsz tőle. Ha jól figyelsz, megmutatja neked azokat a csodákat, amiket észrevesz, vagy amit régről őriz az emlékezetében. Ő Földanya olyan gyermeke, aki még egyáltalán nem távolodott el tőle. A természettel áramlik, s ha engeded, akkor te is átélheted vele a varázslatot.

Ha már nagyobbacska  a gyermeked, s már sokat látott a felnőtt világ nem törődömségéből, akkor bizony sok feladatod van, hogy visszavezesd a természethez. Rengeteg beszélgetés, igaz példamutatás, környezetbarát szokások, egy saját állat, vagy kert segíthetnek neki, hogy visszataláljon ősi gyökereihez. Több olyan szituáció jöhet elő, amire tudatosan figyelned kell. De már tudod, hogy az ő jövője is a tét, s hittel, Földanya irányt érzett szereteteddel megtalálod azokat a megoldásokat, szavakat, tetteket, amikkel gyermekedet vezetni tudod.  

Tanítsd őt példamutatásoddal, szeresd, tiszteld te is a természetet. Érezd minden pillanatban, ahogyan Földanya, s a jó Isten szeret téged, s a családodat. Adj hálát mindennap, hogy élhetsz, hogy van fedél a fejed felett, s étel az asztalodon, s mosoly az arcodon. Minden amit teszel ezért a földért, megsokszorozva száll vissza rád. Tanítsd meg gyermekedet a csodára, hogy élni jó, s bizony rajta is múlik, hogy meddig élvezhetjük mind ezeket az áldásokat. 

Így legyen, így van! Áldás ! 

 

Szeretettel: Balogh Andrea