” Egy farkas valódi ereje nem a fogaiban, sebességében vagy képességében rejlik, hanem a falkáéban.” 

Azt hiszed, hogy egy farkasfalka élete nagyon messze áll az emberekétől, s a farkascsaládban olyan törvények uralkodnak, amiket inkább lehet vadaknak nevezni, mintsem emberinek? Elli H. Radinger, A farkasok bölcsessége című könyvében bebizonyítja, hogy  tévedsz. A farkasok nagyon is hasonlítanak viselkedésükben az emberekre, számukra a gondoskodás, a családszeretet ugyanannyira fontos, mint az emberek számára.

Ha visszatérnénk ősi bölcsességünkhöz, vagy csak egyszerűen magunkévá tennénk a farkasok tanítását a gyermeknevelésben, a közösség összetartásában, s erejének megtapasztalásában, átalakíthatnánk mind a saját, mind a családunk életét. 

Fogadd szeretettel a leírást, tedd magadévá azt, amit igaznak, hitelesnek, és megfontolandónak hiszel. 

 

A farkasoknál minden a család körül forog. A család a bázis, a biztonság, a stabilitás, létük értelme és célja. A család mindent megváltoztat. Érte készek bármit feladni, áldozatot hozni, még az életüket is feláldozni. 

A szülők döntenek a gyerekekről, az idősebb testvérek a fiatalabbakról. A rangsorban elfoglalt helyet nem harcokkal, és ravaszsággal kell kivívni. A szülőknek nem kell bizonyítaniuk, hogy övék az utolsó szó joga. Az övék. Tapasztalataik alapján ők határoznak a csoport érdekeiről, biztonságáról, mert ők mindenkinek a legjobbat akarják. 

A farkasgyerekeknek is tanulniuk kell az életet, mégpedig úgy, hogy megfigyelik és utánozzák a szüleiket. Szinte mindent megtehetnek, de azért néha  a kis farkasoknak is határt kell szabni. Így működik a nevelés a farkasok módszertanával: a fiatal jószágnak semmit nem tiltanak meg, szerezhet saját tapasztalatokat, és közben megtanulja, hogy minden tette következményekkel jár. A farkasszülők megtalálják az optimális egyensúlyt a jóindulat és a szabadság korlátozása, a társas együttlét és a határok kiszabása között. 

Egyvalamiben tér el a farkasok nevelési módszere sok emberi szülőétől: az anya és az apa egyetértenek, és egységesen lépnek fel kifelé. A farkaskölyköknek nincs esélyük kijátszani a szülőket egymás ellen, mondván: ” ha apu nem engedi, akkor majd megyek anyuhoz”. 

A farkaskölyköknek, akárcsak az embergyerekeknek, olyan szülőkre van szükségük, akik irányt mutatnak, példaképekre, akikhez igazodhatnak, és akik – ha szükséges – határt szabnak nekik. 

A rituálék jelentős szerepet játszanak a farkasok életében, és hozzájárulnak kapcsolataik megszilárdításához. Ilyen a reggeli ébredési ceremónia, a vezérállatok üdvözlése,  amikor hazaérnek a vadászatból, és a közös üvöltés. A farkasokhoz hasonlóan az emberek számára is elengedhetetlenek a családi rituálék. Közelséget, közösséget, orientálódást fejeznek ki, és erősítik az összetartozás érzését. Hogy mennyire fontosak a hétköznapokban, csak akkor vesszük észre, ha már eltűntek. Pl. A közös étkezés remek alkalmat nyújt a szülők és a gyerekek közötti kommunikáció erősítésére, a hagyományok be és megtartása stabilitást, a közösséghez, a családhoz, az együvé tartozás érzését erősíti a gyermekekben és a szülőkben egyaránt.

A korai nevelés során az egész család együtt gondoskodik az utódról. Miközben a kölyköket az anya még a vackán szoptatja, az apa és az idősebb testvér táplálékot visznek neki. Később az összes családtag eteti a kicsinyeket, az előre megemésztett húst öklendezve vissza.

A farkasapukák bolondulnak a gyermekeikért. Egy vezérhím egyik kedvenc elfoglaltsága a kölykökkel való játék és birkózás. Legszívesebben úgy tesz, mintha veszített volna. Belemegy, hogy a kis farkasok egyike ráugorjon és beleharapjon a bundájába. Aztán a hátára veti magát, miközben a kicsi diadalomittasan, farkát csóválva áll rajta. 

Az a képesség, hogy tettet valamit – itt, hogy legyőzték – mutatja, hogy az állat érti, miképpen értelmezik a viselkedését mások. Ez az intelligencia jele. És a kicsik is bizonyosan tudták, hogy csak megjátszotta a ” behódolást” , de így átélhették, milyen érzés legyőzni valamit, ami annyival nagyobb, mint ők maguk. Erre a magabiztosságra a farkasoknak mint vadászoknak életük minden napján szükségük van. 

De a farkasszülők sem tökéletesek. Néha az ő hangulatuk is ingadozik, mérgesek, frusztráltak, dühösek, türelmetlenek vagy boldogok, szerelmesek, lelkesek, és jókedvűek. Ha a farkasszülők bizonyos szituációkban türelmetlenül is viselkednek, az semmit sem változtat a családtagok közötti bizalmi viszonyon. 

A farkascsaládokban az egyévesek is odaadóan gondoskodnak fiatalabb testvéreikről. Nélkülözhetetlen a segítségük, támogatják a család fennmaradását. 

A farkascsaládban minden egyes családtag fontos  a csoport számára, és megvan a maga helye, ahol szükség van rá. Hogy ez a hely hol van, azt nem a szülők, vagy a vezérhímek jelölik ki; a fiatal farkasok korán felismerik az erősségeiket, és szükséghelyzetben villámgyorsan beugranak, amikor kell. Mi emberek is eltérő képességekkel rendelkezünk, amelyet a családunk vagy a hivatásunk szolgálatába állíthatunk. 

 A farkascsalád a szoros és feltétlen összetartásnak és az egymásról való gondoskodásnak köszönhetően működik. A beteg és az öreg állatokat addig ápolják, amíg meg nem gyógyulnak. 

A farkasfalka minden tagja a tapasztalt vezérállatokhoz igazodik, amelyek szülőként megmutatják nekik, mit jelent a felelősség, és eldöntik, mi szolgálja leginkább a család javát. Természetesen minden egyes farkasnak megvan a lehetősége arra, hogy a maga útját járja, vagy tiltakozzon a vezérállatok által meghozott döntések ellen. A tapasztalt vezérállatokat mégis óriási tekintély övezi. A farkascsalád a szoros és feltételen összetartásnak, és az egymásról való gondoskodásnak köszönhetően működik. 

Ahhoz, hogy egy csoport jól funkcionáljon, a tagoknak együtt kell működniük, és a vezetőknek magabiztos, határozott személyiségnek kell lennük. Ez a farkasfalka és az emberi nagycsaládokra, dinasztiákra egyformán igaz. A sikeresek mindig a közösség érdekeit helyezik előtérbe az egyes tagoké helyett. Ezzel biztosítják a hosszú távú fennmaradást. 

A farkascsalád vezetéséhez elengedhetetlen a tapasztalat. Ha a farkas a tapasztalatai és a meggyőző ereje alapján egy adott szituációban döntést hoz, azt az egész csoport elfogadja. Egy vezető személyiségnek mentális erővel és szociális intelligenciával kell rendelkeznie ahhoz, hogy  a csoport tagjai komolyan vegyék. A magasabb rangban álló állatok mindig igyekeznek barátságos alaphangulatot és harmóniát teremteni  a családon belül. Ez erősíti az összetartozást és a közösségérzést. A fontosabb döntéseket a vezérpár hozza meg közösen. A vezérpárok rendszerint egy életen át együtt maradnak. 

A saját családjukon belül a farkasokban nagyon erős a harmóniaigény. Vezetőik alapelve az, hogy összetartsák, és egyesítsék a családot, ahelyett, hogy megosztanák azt. 

Minden farkascsalád sikere három alappilléren nyugszik: egyrészt a lényegre való összpontosításon, azaz a család javának érdekében mindenki együttműködik, másodsorban az állandó kommunikáción és a közös rituálékon, harmadsorban pedig az erős vezetésen. 

 

Hogyan valósítsd meg mindazt a saját családodban, amit olvastál? Ez valójában rajtad múlik. Ott van benned a megoldás, csak előre kell engedned az ősi erőt, ami rendbe teszi mindazt, ami félresiklott körülötted. Bontsd le azokat a mintákat, amit menetközben magadra vettél, amit másoktól megtanultál, amit tanácsoltak neked jószándékú barátok, vagy azokat, amit a szüleid mutattak neked, s eddig sem működött. 

Kölcsönös tisztelet és elfogadás, a szülők egyértelmű vezetői képessége, így biztos határok szabása, és betartása, betartatása, anya, apa egysége a gyereknevelésben, hagyományok, rituálék bevezetése, és megtartása, és sok sok közös játék, vidámságban eltöltve segíthet, hogy örömöt lelj újra szülőségedben. S talán az újonnan megszerzett tapasztalatok, képességek, tudás segíteni fog az új család mellett egy új társadalom létrehozásában is. 🙂 

 

Áldással és szeretettel: Balogh Andrea