Előfordult – e már veled, drága Szülő, vagy észrevetted -e már a gyermekeden, hogy bár megcsináljátok az energetikai védelmet, belebújtok védőburkotokba, valahogy, valamikor, valamiért a nap folyamán eltűnik az addig megszerzett, őrzött energia. Fáradtak, fásultak, szomorúak, erőtlenek lesztek, vagy éppen túl dühösek, agresszívak.
Ennek bizony energiavesztés az oka, még pedig oly módon, amihez akár tudatosan, akár tudattalanul, de hozzájárultok. Ilyenkor nem segít az energetikai védőburok, hiszen valamiért pont ti vagytok azok, akik megengeditek ezt az energiacserét. Ezért tűnhet el az energetikai védelem ellenére is az energiátok.
A családban nagyon erős szálak, legtöbbször mély szeretet található egymás iránt. Annyira szeretjük a másik embert, legyen az a párunk, vagy a gyermekünk, a gyermekek esetében a szülők, esetleg testvérek, hogy segítünk nekik a saját energiáinkkal, mert látjuk, hogy betegek, erőtlenek vagy éppen nehéz helyzetben vannak.
S itt két különböző dologra hívnám fel a figyelmedet, kedves Szülő!
1. Az első, amikor te adsz energiát, te merülsz le energetikailag a nap folyamán bármikor.
Ez lehetséges úgy, hogy önként adod, jószándékból, arra gondolva, hogy általad, veled szeretted könnyebben túljut a problémáin, a betegségén, s megoldja azt, ami miatt ő maga erőtlen, energiahiányos.
Hosszú távon ez nem járható út, mert így megfosztod őt attól, hogy megtanulja vállalni a felelősséget a döntéseiért, az életéért.
S ugyanígy nem tanulja meg azt sem, hogy hogyan szerezze vissza saját maga az elvesztett energiáit, hiszen mindig készenlétben állsz, hogy a sajátoddal pótold azt, amit ő elveszít.
A másik, hogy a te energiáidat sajnos nem tudja sokáig megtartani, egyszerűen azért, mert nem az övé. Az univerzumban korlátlan energia áll mindenki rendelkezésére, de mindenkinek meg kell tanulnia saját maga számára azt lehozni, azaz megtanulni a módjait, hogyan töltse fel önmagát energiával.
Gyermekednek ezt éppúgy meg kell tanítanod, hogy hogyan csatlakozzon a Forráshoz, mint ahogy neked is emlékezned kell rá, s alkalmaznod mindennap.
S lehet az is, amikor elveszik tőled.
Veszekedéssel, irányítással, hibáztatással, vagy bármivel, ami neked fájdalmat, vagy negatív érzést okoz. Most mondanám, hogy szegény te, de igazából te vagy a hibás, amiért ezt hagyod. Tudatosan mindig megállíthatod a folyamatot, ha észreveszed, s kedvesen, de ugyanakkor határozottan ellépsz a helyzettől, a személytől. Határaidat meghúzni nagyon fontos.
Egyedül te vagy a felelős a saját boldogságodért, jó közérzetedért. Soha senkinek nincs joga ezt elvenni tőled.
S itt megint a te felelősséged, hogy alkalmazd ezt az életedben, s megtanítsd a gyermekednek is, példamutatással, s sok sok beszélgetéssel.
2. Amikor te veszel energiát a párodtól, gyermekedtől.
Hmm. Ez egy kicsit talán nehezebben elfogadható számodra. Te soha…
Ha indigó, kristály, vagy szivárvány gyermeket nevelsz, vagy gyermeked egyszerűen érzékeny az energiákra, akkor lehetséges, hogy előbb észreveszi a hangulatváltozásaidat, az energiahiányodat, mint te magad. S annyira szeret téged, hogy lehet, hamarabb cselekszik, mint ahogy tudatosodna benned a valóság.
Nagyon sokszor adnak energiát a gyerekek öleléssel, simogatással, nagyobbként kéretlen, vagy kért tanáccsal. Ilyen lehet az is, ha panaszkodsz neki valamiért, s ő mindent megtesz, hogy a saját tapasztalatai alapján ezt megoldja számodra.
Szóval, ha gyermeked sokszor fáradt, lehangolt, vagy éppen dühkitörései vannak, figyeld meg önmagadat, vagy a családi történéseket. S ha azon veszed észre magad, hogy panaszkodsz, sokat betegeskedsz, aggódsz, félsz, vagy csak egyszerűen nem veszed a kezedbe a saját életed rendbetételét, akkor ezt gyorsan hagyd abba. Kezdj először mindent magadon. Tanuld meg felismerni az energiahiányod jeleit, s azonnal cselekedj, menj, s szerezd vissza elveszett energiáidat. A hogyanról majd jön egy másik bejegyzés, de sok mindent úgyis tudsz már most is.
Ne engedd, hogy szeretteid adjanak, töltsenek fel téged energiával, akár öntudatlanul is! Határozottan lépj fel ez ellen! Tedd rendbe az életedet! Nézz szembe bátran a félelmeiddel. Állj a sarkadra, s oldj meg mindent, ami gondot okoz. 🙂 Az erő ott van benned, csak elő kell hozni. Ha nehéz, akkor kérd az angyalok segítségét, ők bármikor segítenek, ha tisztelettel kéred.
S utána figyeld meg gyermekedet vagy a párodat. Lehetséges, hogy magad is meg fogsz lepődni a változáson. S példamutatással, sok beszélgetéssel taníts a gyermekedet.
Tanítsd meg arra, hogy minden ember saját maga felelős a saját jó közérzetéért.
Tanítsd meg, hogy úgy szeressen bárkit is, hogy érezze, tudja, lássa, hogy akit szeret, az megoldja a problémáit, s nem neki kell tanáccsal, energiával segítenie. S fogadja el azt is, hogyha mégsem így lenne, hiszen ez a másik ember saját, egyéni döntése, amibe senkinek nincs beleszólása.
Tanítsd meg, hogy észrevegye, ha elszökött, odadta, vagy elvették az energiáját, s tanítsd meg majd neki ezt visszapótolni.
Tanítsd meg arra, hogy csak akkor öleljen meg valakit, ha úgy érzi, hogy mindketten rendben vannak, mindketten boldogok, s ezt a szeretetet, boldogságot akarja megosztani a másikkal. Soha ne akkor, amikor látja, hogy a másik ember szomorú. Akkor elég az is, ha odaül mellé, s beszélget vele. De csak addig maradjon, amíg ez számára is még jó érzés.
Lehet, hogy ez most számodra is furcsa, s talán nehéz dolog. De gondolj arra, hogy ő is egyszer felnő, s ahhoz, hogy akkor boldog, kiegyensúlyozott felnőtt válhasson belőle, jó, ha megtanulja mindezt. A tanultak birtokában könnyebb lesz az élete, s már nem a maga kárán kell a tapasztalatokat beszereznie.
Légy tudatos, mind a saját, mind a családtagjaid viselkedésével kapcsolatban, s meglásd, mindaz, ami most gondot okoz, elmúlik, megváltozik, boldogsággá, még nagyobb szeretetté alakul. A kulcs ehhez a te kezedben van. Használd bátran!
Áldással és szeretettel: Balogh Andrea