Azt már lassan megtanultad, hogy mennyire fontos az, mit gondolsz önmagadról, hogyan nézel a tükörből visszaköszönő arcra, s mennyire bízol önmagadban.
Egyre kevésbé érdekel, hogy mit mondanak rólad mások, mert tudod, ahány ember, annyi gondolat, elvárás. A legeslegjobb, ha mindig igaz önmagad vagy, így legalább a számodra legfontosabb embernek ( önmagadnak ) mindig meg tudsz felelni.
Ha rosszat mondanak rólad a hátad mögött, már nem foglalkozol a dologgal. Ismered a hibáidat, észreveszed, ha rosszat cselekszel, s kijavítod azokat egymás után.
Ha szülő, vagy pedagógus vagy, akkor mindent megteszel, hogy a gyermekednek példát mutass, illetve a legjobban támogasd őt a képességei kibontakoztatásában, az önbizalma erősítésében.
De tudod -e azt, hogy amit gondolsz mélyen magadban a párodról, a gyermekedről, a szüleidről, a barátaidról, vagy a munkatársaidról, meghatározhatja a ő viselkedésüket, akkor is, ha semmit nem mondasz, vagy mutatsz nekik?
A benned mélyen gyökerező gondolatok, meggyőződéseid előítéletek is lehetnek.
Ezt támasztja alá egy magatartáskutató intézetben lezajlott kísérlet is.
Egy iskolásfiúnak kellett számtanpéldákat megoldania. Az első kísérlet előtt azt mondták az őt felügyelő számtantanárnak, hogy a fiú egy zseni. A tanár mindvégig igen nagy jóindulattal volt a fiú iránt. A fiú remekelt, s agya az elektródákkal történt mérés tanúsága szerint kimondottan jó teljesítményt nyújtott.
A második kísérletre másik tanárt küldtek be, a fiú ugyanaz maradt. Ennek a tanárnak előzőleg azt mondták, hogy a kísérlet alanya olvasási nehézségekkel küzd. Alighogy a fiú átlépte a küszöböt, az agyára kapcsolt elektródák máris zárlatot jeleztek, csupán annak a ténynek a hatására, hogy a tanár előítéleteket táplált magában vele szemben. Az elektródák minden kétséget kizáróan jelezték, hogy az agy hirtelen kisebb teljesítménnyel kezdett működni. Ez pedig a fiú teljesítményében is megmutatkozott.
Pierre Franckh szerint az előítéletek valójában erőteljes, célzott meggyőződések, amelyek elég erősek ahhoz, hogy befolyást gyakoroljanak a másik emberre – akár kizárólag energetikai hatásuk által.
S ha most azt gondolod, hogy igen, erre a tanároknak nagyon kell figyelniük, akkor valóban igazad is van DE! Ez sokkal jelentőségteljesebb, s szélesebb körű, mint ami csak a tanárokra lenne érvényes. Amikor emberként, vagy akár gyerekként bármi jót, vagy rosszat mondasz vagy gondolsz bárkiről, az energiaörvényként útjára indul tőled. Ha jót gondolsz valakiről, erősíted , segítheted őt, ha pedig rosszat, akkor gyengíted, akadályozhatod őt.
Egyedül csak rajtad múlik, hogy pozitív, vagy negatív előítélettel állsz – e az embertársaidhoz. A pozitív gondolatok jótékony hatásúak.
Ha bízol gyermeked erejében, képességeiben, sikerében, akkor ő is hinni fog a saját képességeiben. Ha bizalommal vagy párod iránt, akkor ő is jobban fog bízni a saját magában, illetve a kapcsolatotok szárnyalni fog. Viszont színlelni nem ér, mert az univerzumot nem lehet becsapni, s pont az ellenkezőjét éred el a tettetéssel.
Ha szeretnéd megváltoztatni a szeretteidet, változtasd meg a róluk alkotott véleményedet. Tedd ugyanezt a munkatársaiddal, a szüleiddel. Meglátod majd, hogyan változik meg a világ, a körülötted élő emberek a te változásod hatására. Ha megváltoztatod róluk a véleményedet, más oldalukról is megmutatkozhatnak.
Mindenekelőtt azonban rólad lesznek más véleménnyel. Hiszen a hasonló hasonlót vonz. A hasonló rezgésterek kiegészítik egymást. Egyszeriben átját téged is a többiek bizalma és ereje.
S amikor már mindezt megváltoztattad az saját gondolkodásodban, tanítsd meg ezt a gyermekeidnek is. Tanítsd meg nekik, hogy fontos, hogy mit gondolnak a többi gyerekről, emberről, aki körülöttük él. Segíts, hogy megértsék, mennyire befolyásolhatják ők maguk is mindazt, amit az iskolában, s majd otthon átélnek.
A gyerekek nagyon sokat bántják egymást mind az iskolában, mind a baráti közösségekben. Ezzel sajnos bennünket, felnőtteket is utánoznak, illetve még nem tanulták meg, hogy a gondolataik milyen teremtő erővel rendelkeznek.
Hatalmas felelősségünk, s egyben lehetőségünk is van, hogy megváltoztassuk a saját életünket, s abban is, hogy a gyermekeink, szeretteink életét, jövőjét hogyan befolyásoljuk.
Válasszuk meg tudatosan mindazt, amit gondolunk, aminek energiát adunk, s ahogyan az embertársainkkal bánunk.
A tudáshoz egyre inkább hozzáférünk, most már csak megcselekedni kell mindazt, amit a szívünkben régen tudunk, érzünk, s amit menet közben megtanulunk.
Áldással és szeretettel: Balogh Andrea
#baloghandrea