Érzed te is, drága Lélek, a hullámok csitulását, az érzelmek kavarodásában hirtelen felbukkanó csendet, békét, és megnyugvást. Még csak rövid ideig van veled, de ahogy a nappalok hosszabbodnak, úgy marad ez az érzés kísérődként egyre tovább.
Lassan elérsz odáig, hogy nincs kedved a háborúhoz, a hosszú harc már nem a te területed. Elsétálsz emberektől, helyzetektől, nem adsz erőt, energiát annak, amiről úgy érzed, nem éri meg. Az emberek, akiket utadba sodor az élet, a saját harcaikat vívják, de már nem akarsz részt venni ezekben.
Amikor szükséges, kimondod azt, amiben hiszel, ám tudod, hogy nem mindenki fog egyetérteni veled. S ez is rendben van számodra, hiszen olyan nagy a világ, s annyira sok ember él rajta. Azok, akik hozzád hasonlóan gondolkodnak, úgyis megtalálnak téged, vagy te őket, a többieket pedig útjára engeded.
Viszont vannak helyzetek, amikor szükség van rád, az erődre, a tapasztalatodra, a segítségedre, az ötleteidre. Új világ épül, s ehhez a régit le kell rombolni, hogy alapjaiban megújuljanak az élet különböző területei. Közösségek formálódnak, országhatárokon átívelve fogják meg az emberek egymás kezét, segítik, bátorítják egymást.
Ha úgy érzed, ott a helyed, tedd azt, menj oda, ahová a szíved szólít. Nem véletlenül vagy itt, éppen most, ebben a testben. A világnak, az országnak a családodnak szüksége van rád!
Ám legyen a szívedben továbbra is béke, s szeretet minden élő iránt! Az egyetlen út, amin most járnunk kell, az a szeretet útja. Lásd meg minden embertársadban önmagadat, Istent, s beszélj, cselekedj ehhez méltóan! Tedd, amit tenned kell, de soha ne a harag, a düh, és a gyűlölet vezessen! Elő fog fordulni, hogy kompromisszumot kell, lehet kötnöd, ami esetleges megalkuvással, s mégis előrelépéssel jár. Ha jónak érzed, válaszd ezt, s ekkor mindenki nyerhet az adott szituációban.
Példáddal tanítsd a gyermekeidet! Kiállni a hitedért, s mégis, meghallgatni a másik embert, esetleges megegyezésre jutni példamutató lehet számukra is.
A gyermekek egyik csoportja nagyon hangosan kiáll azért, amit ő gondol, ám nagyon ritkán hallgatja, vagy akarja meghallgatni a másikat. Nekik nagyon fontos, hogy megértsék, mindannyian egyek vagyunk, s mindannyian egyformán fontosak, s mindenkinek joga van a véleménynyilvánításhoz, s a szabad élethez.
A gyermekek másik csoportja nem is mer kiállni azért, amit gondol. Fél, hogy mit fognak szólni ehhez a többiek, s inkább a háttérbe húzódik, csak ne keltsen feltűnést. Önbizalomhiánnyal küzdve várja az iskola végét, ami természetesen nem múlik el azzal, hogy felnőtté válik.
Hatalmas felelősség van a kezedben, a cselekedeteidben szülőként, s pedagógusként. De képes vagy rá, hiszen a gyermek téged választott! Csak te vagy képes erre! Bízz önmagadban, bízz a lelked súgó szavában, a szíved döntéseiben, s akkor csodálatos példát mutatsz a gyermekednek!
Amikor a világ kavarog körülötted, időnként, naponta, vagy naponta többször térj vissza a csendbe, a békébe, amit felfedeztél, ha csak pár percre is. Itt megnyugszik a lelked, néhány pillanatra elcsitulnak a zajok, s meghallod Önmagadat, s Istent. Itt pontosan tudod, hogy világodban minden rendben van, s minden rendben lesz
Áldás kísérjen téged!
Szerettettel: Balogh Andrea