Világunk elindult a változás útján. Vele együtt változunk mi is, egyénileg. Van, akit a külső körülmények, s van, aki belső késztetés miatt változtat az életén, a cselekedetein, a szavain, s a gondolkozásmódján. Mindannyian a saját utunkat járjuk, de mint közösség bizony változást viszünk végbe a társadalomban is.
Akár elindultunk az önfejlődés útján, akár nem, gyermekeink elindítják, vagy felgyorsítják ezt a folyamatot. Tükröt mutatnak nekünk, felnagyítva a hibáinkat, szembe állítanak velük, s változásra és/vagy elfogadásra késztetnek bennünket.
Olyan tulajdonságokkal érkeznek hozzánk, ami szokatlan számunkra, s bizony szükség van a kreativitásunkra, a humorunkra, s a szívünk szavára, ami utat mutat nekünk a gyereknevelésben. Ez az egyetlen jelzőfény számunkra, mert a régi nevelési szemlélet, az eddig bevált módszerek bizony sokszor nem segítenek.
Ahogy mi, szülők változunk, nevelgetve az új kor gyermekeit, úgy változik általunk a család is. Az új kor családjának, s működésének alapja a feltétel nélküli szeretet.
Mit is jelent ez? Azt, hogy szeretem a családom minden tagját, s a szeretetemet nem kötöm feltételekhez. Ez azt is jelenti, hogy elfogadom a másikat, a gyermekemet, a páromat, az anyósomat, stb. úgy, ahogy van. Természetesen nem kell minden viselkedésével egyetértenem, de őt magát, mint embert elfogadom. Megértem, hogy lehetnek érzései, amit nem ismerek, gondolatai, amiket nem érthetek, amíg meg nem beszéltem vele őket. Ha nem értünk egyet valamiben, akkor mindketten készek vagyunk a kompromisszumokra, mert fontos, hogy megegyezzünk, s mindketten érezzük, hogy meghallgattak bennünket, s mi meghallgattuk a másikat.
Az új kor családjában nagyon fontos lesz az őszinteség, az őszinte kommunikáció, az elfogadás, az adok – kapok egyensúlya. Ha nem értek valamit, érzést, reakciót, megkérdezem, utána megyek, amíg ki nem derítem az igazi okát. De elfogadom azt is, ha várnom kell erre. Időt, minőségi időt szánok a szeretteimre, mert már tudom, hogy világunkban a legfontosabb a szeretet, s a család egysége.
Az új kor családjában tudják a családtagok, hogy mindegyikőjük meghatározott életcéllal érkezett erre a földre, s segítik egymást, hogy ezt az életfeladatot mindenki megtalálhassa, s elinduljon, s haladhasson az útján. Támogatást, szeretetet, elfogadást kapnak, s adnak egymásnak.
Ebben a családban mindenki felelősséget vállal a saját tetteiért, gondolataiért, szavaiért, a szülők követendő példát mutatnak a gyermekeknek, tanítva ezáltal őket. Megértik, hogy néha szükség van a hibákra, hibás döntésekre is, hogy abból tanulni tudjanak, s ezáltal is fejlődhessenek.
Tudom, hogy mindannyian arra vágyunk, hogy ezt az új szemléletű és működtetésű családot itt a földön MOST megvalósítsuk, megéljük. S vágyunk teljesülni fog, ha tudatosan teszünk érte, ha minden cselekedetünket a szeretet vezérli.
Legyen a szeretet fénye a lámpásunk, vezessen ki bennünket a nehéz helyzetekből, s adjon boldogságot szeretteinknek s nekünk! Így legyen!