Mi jut eszedbe, ha egy családra gondolsz? Egy közösség? Anya, apa, gyerekek, nagyszülők? Barátok ? Hasonlóan gondolkodó emberek, vagy a spirituális lélekcsaládod?
Bárhogyan is látod, s bármit is mondasz, igazad van.
A család létünk alapja. Fizikai családunk az az apró közösség, ahová gyermekként születünk, ahol az első lépéseinket tesszük, s ahol megismerjük azt a világot, ami körbevesz bennünket. Itt tanulunk először önmagunkról, a körülöttünk, s majd távolabb élő emberekről, az országról, amit szülőföldünknek választottunk, s még sok sok mindenről, amire itt, a földi létünkben szükségünk van. Szüleinktől szeretetet, ősi géneket, hiedelmeket, szokásokat, támogatást s még rengeteg mindent kapunk, ami hatással van ránk, mint a felnövekvő nemzedékre, befolyásolja sok sok év múlva is viselkedésünket, reagálásainkat dolgokra, szituációkra.
Barátainktól éppúgy szeretetet, elfogadást, támogatást kapunk, s megtanuljuk általuk azokat az emberek egymás közötti viselkedésének fontos mozzanatait, amit szüleink nem taníthatnak meg nekünk.
Spirituális lélekcsaládunk elsőként nagyon sokszor ugyanaz, mint a fizikai. Ugyanazokhoz az emberekhez születünk meg, akikkel már sok sok életen át éltünk együtt, ilyen olyan formában. Ismerjük őket, rengeteg szállal kötődünk hozzájuk.
S ahogy felnövekszünk, találkozunk olyan emberekkel, akik hasonlóan gondolkoznak, hasonló úton járnak mint mi. Ők azok, akikkel fél szavakból is megértjük egymást. Amikor találkozunk velük, olyan, mintha mindig is ismertük volna őket. Azt érezzük, hogy ugyanaz a küldetésünk, amit erre a földre leszületve meg akarunk valósítani. Egymást segítve, támogatva ugyanabban a hajóban evezünk, ugyanabba az irányba tartunk.
S akármelyik megfogalmazást érezted magadénak, illetve akármelyik csoportot is nézed, biztosan észrevetted már, hogy mindegyik változik, átalakul. Éppúgy, ahogy mi emberek változunk, velünk együtt változik a család is.
Emberi evolúció zajlik. A most élő emberek lehetőséget kaptak arra, hogy mind ősi, családi, mind a saját karmáikat kijavítsák, felülírják, megtisztítsák önmagukat mind azoktól a hibáktól, tévedésektől, kötésektől, amik már nem szolgálják sem őket, sem az újonnan létrehozó Új Világunkat.
S mindemellett, akár segítség, vagy felébredés gyanánt, érkeznek hozzánk azok a gyermekek, akik már teljesen mások, mint mi voltunk, felforgatják világunkat, megváltoztatnak bennünket, felnőtteket. Utat mutatnak nekünk, hogyan kellene élni, mire kell figyelni.
A szeretet nagykövetei ők, s ahhoz, hogy meghalljuk a hangjukat, meglássuk mindazt, amit tanítani próbálnak nekünk, le kell bontanunk az egónkat, el kell felejteni az eddigi szokásrendszereinket, s szívünkre hallgatva cselekedni, nevelgetni őket.
Először mi, egyének változunk, fejlődünk, tisztulunk, majd mindazt, amit tanultunk, megváltoztattuk az életünkben, a szokásainkban, visszük tovább. Az első hely, ahol számodra is nagyon szembetűnőek lesznek a saját változásaid, az a családod lesz. Másképp gondolkozol, másképp reagálsz helyzetekre, a szeretteidre, s mást választ is fogsz kapni. Kiteljesedsz te magad, s megengeded minden szerettednek, hogy ők is önmaguk lehessenek.
Hatalmas lépés ez az emberiség fejlődésében. Hála neked, hogy elindultál ezen az úton, a fejlődés, a tisztánlátás, s a szeretet útján!
Végtelen szeretettel: Balogh Andrea