Féltem az egyedülléttől,
Amíg meg nem tanultam szeretni magam.
Féltem a kudarctól,
Amíg rá nem jöttem, hogy az egyetlen kudarc az, ha meg sem próbálom.
Féltem a sikertől,
Amíg rá nem jöttem, hogy mégis meg kell próbálnom, ahhoz, hogy megbékéljek önmagammal.
Féltem az emberek véleményétől,
Amíg meg nem tanultam, hogy az embereknek úgyis lesz véleményük rólam.
Féltem az elutasítástól,
Amíg meg nem tanultam hinni magamban.
Féltem a fájdalomtól,
Amíg meg nem tanultam, hogy ez szükséges a fejlődéshez.
Féltem az igazságtól,
Amíg meg nem láttam a hazugságban a csúnyaságot.
Féltem az élettől
Amíg meg nem tapasztaltam a szépségét.
Féltem a haláltól,
Amíg rá nem jöttem, hogy ez nem vég, hanem kezdet.
Féltem a sorsomtól,
Amíg rá nem jöttem, hogy van erőm megváltoztatni az életem.
Féltem a gyűlölettől,
Amíg meg nem láttam, hogy ez nem több, mint tudatlanság.
Féltem a szerelemtől,
Amíg meg nem érintette a szívem, s a sötétség végtelen napsütéses napokká változott.
Féltem, hogy nevetségessé válok,
Amíg meg nem tanultam, hogyan nevessek magamon.
Féltem, hogy megöregedek,
Amíg rá nem jöttem, hogy minden nap újabb bölcsességet hoz számomra.
Féltem a jövőtől,
Amíg rá nem jöttem, hogy az élet mindennappal csak egyre jobb lesz.
Féltem a múlttól
Amíg rá nem jöttem, hogy többé már nem árthat nekem.
Féltem a sötétben,
Amíg meg nem láttam egy csillagfény szépségét.
Féltem a fénytől,
Amíg meg nem tanultam, hogy az igazság ad nekem erőt.
Féltem a változástól,
Amíg meg nem láttam, hogy még a legszebb pillangónak is
Át kellett esnie egy metamorfózison,
mielőtt repülni tudott volna .

Mike Harrigan

Kép: Toni Carmine Salerno