Sokszor hallani hogy “nem, az apukája nem tud segíteni, mert sokat dolgozik, felelősségteljes munkája van…” “az apjánál csak utánam sír, nem tud megnyugodni…”

Miért van, hogy egy anyuka inkább idegenektől kér segítő szavakat vagy keres segítséget, mint hogy odaálljon a gyereke apja elé és megkérje őt? Nem csak a saját életünket nehezítjük meg nőként, ha minden gyerekneveléssel kapcsolatos dolgot magunkra vállallunk, hanem a gyerekünktől is elveszünk valami nagyon fontosat.

Azok a férfiak, akik pedig úgy gondolják, hogy a gyereknevelés a nő dolga, akkor abba ne hagyják az olvasást!!!

 

Az apáknak nagyon fontos szerepe van a gyermekeik életében, íme néhány kutatás a fejlődési szakaszok szerint.

 

1. Újszülött kor

Pedersen, Rubenstein és Yarrow 1979-es vizsgálatuk során azt találták, hogy az újszülöttek fejlődésében meghatározó szerepet játszik az apával való aktív kommunikáció, játék és a közösen eltöltött idő. Ezek az aktív törődésben részesülő gyermekek egyéves korukra fejlettebbek lettek, könnyebben oldottak meg problémahelyzeteket, illetve IQ hányadosuk is meghaladta az azonos életkorú csecsemők átlagértékeit. A szerzők úgy gondolták, hogy ez a fajta önálló és független fejlesztői szerep az apa-gyermek kapcsolatban rejlik, ami már ebben a korban is jelentős.

 

2. Kisgyermekkor

Érdekes megfigyelést tett Yogman (1982), amikor kisgyermekek reakcióját figyelte szüleik közeledésére: édesapák esetében a gyermekek nyílt szemekkel, felgyorsult légzéssel és szívritmussal reagáltak, melynek élettani szerepe van. Ennek oka és célja ugyanis az, hogy felkészítse a gyermekeket az önállóságra, segítse a személyiségfejlődésüket, önértékelésüket, kommunikációs és konfliktusmegoldó készségeiket, valamint növelje a megküzdő képességüket. Az apák általában humorosabb, érdekesebb, izgalmasabb és több fizikai aktivitást igénylő játékokat kezdeményeznek, így az anya gondoskodó oldalát kiegészítve stimulálják a gyermekeket.

 

3. Kisiskolás kor

Az aktív apai jelenlét a gyermekek iskolai életére is előnyös hatással van. Az Egyesült Államok Nemzeti Központi 1997. évi Oktatási Statisztikái szerint az aktív apai törődésben, nevelésben részesült gyermekek között sokkal több a jeles tanuló, és ők szinte minden készségterületen előnyöket élveztek, kortárs kapcsolataikban sikeresebbek, pszichésen stabilabbak voltak, valamint konfliktusmegoldó és kommunikációs készségeik is sokkal jobbak voltak, mint apa nélkül felnövő kortársaiké.

 

4. Kamaszkor

A kamaszkorral kapcsolatos kutatások megállapították, hogy az apa-gyermek kapcsolat mélysége és a kamaszkori lázadás között szoros összefüggés van, tehát amely apák ezt az időszakot megelőzően is aktívan részt vettek gyermekeik életében, kevesebb „fejfájással kell, hogy szembenézzenek” (Léder, 2019).

Az apai nevelést vizsgáló kutatások szerint az apától érkező szeretet és gondoskodás ugyanolyan hatással bír a gyermekekre, mint az anyai szeretet, illetve határozott összefüggés található az apai nevelés és a gyermekek jólléte között. Ezen kívül pedig az is bizonyítást nyert, hogy a korlátozó (keménykedő) apai nevelés csak még nagyobb agressziót szül.

Így azon kamaszok, akikkel az apjuk szeretetteljes kapcsolatot ápol, kétszer annyian jelentkeznek egyetemre, jól választanak párt és pályát, valamint 80%-kal kevesebb eséllyel kerülnek szembe a törvényekkel, mint szigorban nevelkedett kortársaik. Az „egy apa legyen kemény” mítoszával szemben a szeretetteljes, megértő nevelés szükséges, amely a másik elfogadásából, engedményekből, megértésből, kitartó támogatásból áll, abból, hogy az apa értelmez, reagál, megismeri gyermekét, megbocsát, és határt szab rossz érzéseinek; ugyanakkor ésszerű szabályokat és korlátokat állít, melyek a gyermek védelmét és fejlődését szolgálják.

 

Szóval, merjük átadni a gyereket az apjának, mert meg fogja oldani, anélkül hogy közbe kelljen avatkoznunk. Mert mi is megoldottuk annak idején, frissen szülve, akár császár után, mikor nem ment a szoptatás, mikor először egyedül maradtunk otthon az újszülöttel. Az apja ugyan olyan kompetens a gyereke nevelésében, mint az anyja!