Isten az állatokat küldte nekünk, embereknek, hogy akkor is szeretetet kaphassunk, illetve adhassunk, amikor egyedül vagyunk, amikor eltávolodtunk az emberektől, s talán önmagunkat sem szeretjük eléggé ahhoz, hogy örömet találjunk az életben. 

Ilyenkor egy kutya hűséges tekintete, egy ló vidám nyerítése, vagy egy cica dorombolása megnyugtatja lelküket, melegség jár át bennünket. Úgy érezzük, mintha azt suttognák a fülünkbe: Nyugodj meg, minden rendben van! Szeretünk téged! A jó Isten vigyáz rád, s mi melletted maradunk!

Érezzük, hogy ezek a csodalények megnyitják a szívünket, s boldogságot, vidámságot hoznak az életünkbe. A felénk áradó szeretet mosolyt varázsol az arcunkra, s a gyógyulás, önmagunk, s a másik ember elfogadása felé vezetget bennünket.

Az Új Kor családjában nagyra becsüljük Isten ezen teremtményeit, akik körül vesznek bennünket. Gondoskodással háláljuk meg mindazt, amit tőlük kapunk, s szeretettel viszonozzuk azt. Harmóniában, békében élünk velük, s tudjuk, hogy ők is Földanya szeretett gyermekei, akiknek éppen annyi joguk  van ezen a csodálatos bolygón élni, mint nekünk, embereknek. 

Elfogadjuk őket olyannak, amilyenek, mint ahogy ők is elfogadnak bennünket, embereket. S mindazt, amit együttélésünk során tanítanak nekünk, hálásan megtanuljuk.

Velük együtt, szeretetben élve hozzuk létre Isten országát itt a földön. 

Áldás rájuk! 

Végtelen szeretettel: Balogh Andrea