A szellem törvényei 2

 

 

” Csak adj kulcsot az embereknek, ők majd kinyitják vele a zárakat”   Robert R. McCammon

 

Dan Millman, Erre születtél című könyvében kulcsokat ad a kezünkbe. Megismertet bennünket a szellem, a spirituális élet legfőbb törvényszerűségeivel. Ha használjuk őket, megváltoztathatjuk először a saját, majd a családunk életét is. 

A választás rajtunk múlik. Próbáld ki azt, ami megérint, ami a legközelebb áll a szívedhez. Tapasztald meg a törvényszerűségeket, tedd életed részévé, ha megtetszett. Amelyik nem rezonál veled, azzal most nincs dolgod, engedd útjára. Előfordulhat, hogy életed későbbi időszakában újra találkozol vele, de azt is lehet, hogy nem. Akárhogy is lesz, úgy van jól.

 

1. A választás törvénye

Az élet legalapvetőbb választása az, hogy kinyílunk -e vagy bezárkózunk -e, hogy kreatív és önkifejező energiáinkat pozitív vagy negatív módon nyilvánítjuk – e meg a világban. Bármilyen körülmények között találjuk is magunkat, mindig hatalmunkban áll megválasztani, milyen irányban haladjunk tovább.

A választás törvénye arról szól, hogy hatalmunkban és felelősségünkben áll megválasztani, hogyan reagálunk a körülményeinkre- és ez a hatalmunk egész életünk során megmarad. 

Néha előfordul, hogy a tudatalattink úgy dönt, olyan tapasztalásokat és embereket vonz be az életünkbe, amelyekre tudatosan nem vágyunk, de tanulási folyamataink és magasabb rendű érdekeink miatt mégis szükségünk van rájuk. 

Minél inkább tiszteletben tartjuk a választás törvényét, annál inkább képesek leszünk arra, hogy céljaink, feladataink, és döntéseink alapján éljük az életünket, felelősséget vállaljunk a döntéseinkért, ahelyett, hogy az életet pusztán véletlen történések sorozatának látnánk. Ismerjük fel, hogy mi választottuk a körülményeinket, és mi döntöttünk a környezetünkben lévő emberek mellett. Bízunk meg a tudatalattink intuitív üzeneteiben. 

Vagy kreatív módon teremtünk, vagy negatív módon; így vagy úgy a kreatív energia mindig megtalálja a megnyilvánulásának módját. A kreatív energiának mindenképpen meg kell nyilvánulnia, mert létezik, árad, hogy valaki felhasználhassa. Ha nem használják konstruktív célokra, destruktív módon fog ” kisülni”. 

Ha felismerjük, hogy bizonyos szinten mi választottuk meg kreatív és önkifejező energiáink megnyilvánulásai formáit, megtanulhatjuk hogyan hasznosítsuk azokat más módon, hogyan tereljük őket embertársaink inspiráló és segítő, büntetés helyett jutalmat eredményező irányokba.

 

2. A felelősségvállalás törvénye

Ha megállapítottuk, meddig terjed a felelősségünk, képesek leszünk eleget tenni kötelességeinknek, és elengedni azokat a dolgokat, amelyekért nem vagyunk a felelősek. Így több örömöt lelhetünk abban, ha támogatjuk embertársainkat, és harmónikusabb együttműködésen alapuló kapcsolatot létesítünk velük. 

Mielőtt segítenénk másoknak, először önmagunknak kell segítenünk. Össze kell békítenünk egymással ellentmondó személyiségrészeinket; azokat az értékrendszereket, és elképzeléseket, amelyek látszólag szemben állnak egymással, s összehangolni a jobb és a bal agyféltekénk működését. 

Majd meg kell állapítanunk, meddig terjed a felelősségünk, s meg kell húznunk a megfelelő határvonalakat. A túlzott együttműködés, és a kölcsönös függés helyett egymást kölcsönösen támogató kapcsolatokat hozzunk létre, ahol a nyílt kommunikáció, a saját belső értékeink tisztelete, a megfelelő követelmények a másikkal szemben és az adás és a kapás közötti egyensúly segíthet abban, hogy rátaláljunk a belső középpontunkra. 

 

3. Az egyensúly törvénye

Az egyensúly kozmikus, biológiai és személyes szinten egyaránt érvényes ránk – testünkre, elménkre és érzelmeinkre -, emlékeztetve minket arra, hogy minden cselekedetünket képesek vagyunk túlzásba vinni és elhanyagolni is, és arra, hogyha személyes ingánk kilendül az egyik irányba, végül elkerülhetetlenül vissza fog térni a másik oldalra. 

Minden dolog az egyensúly állapotában létezik: magas és alacsony, kint és bent, forró és hideg – az ellentétek összjátéka. A végletek között pedig ott található egy egyensúlyi pont; a középpont.

Az egyensúlyi állapot elérése nem csak azon múlik, hogy képesek vagyunk – e elkerülni a végleteket; az egyensúly néha azt is magába foglalja, hogy képesek vagyunk felfedezni a végleteket, ám közben egyforma figyelmet szentelünk mindkét oldalnak. Néha túlhajtjuk, máskor túlpihenjük magunkat. Ám a végletes állapotok feszültséget teremtenek, és ingánk végül mindig átlendül az ellentétes irányba. 

Hosszú távon akkor őrizhetjük meg az egyensúlyunkat, ha mindkét oldalunkon egyformán munkálkodunk, és visszatérünk a középpontunkba. Tudatosságunk és bölcsességünk szintjét többek között azon is lemérhetjük, ha megvizsgáljuk, vajon az arany középút elve alapján éljük – e az életünket. 

Az egyensúly törvénye emlékeztet bennünket arra, hogy alaposan vegyük szemügyre életünk azon területeit, melyeken esetleg még nem értük el az egyensúlyi állapotot. Sikerült -e egyensúlyt teremteni a férfias és a nőies oldalunk között, munkánk és a családi életünk között, azonos mértékben törődünk – e önmagunkkal és embertársainkkal? 

Az egyensúly törvénye magában foglalja azt is, hogy azt kell embertársainknak adnunk, amire mi magunk is vágyunk, illetve megfordítva: mindnyájan azt kapjuk, amit másoknak adunk. Feltételekhez, elvárásokhoz kötjük a cselekedeteinket, talán azért, hogy cserébe mi is kapjunk valamit? A feltételekhez kötött adás rendelkezik egy olyan energiával, ami megrövidíti a magasabb rendű energiákat, és megakadályozza, hogy a kívánt eredményt érjük el. Az adás és az elfogadás titka abban rejlik, hogy szükségleteink, vágyaink tulajdonképpen egyfajta üzeneteket rejtenek, melyekkel mélyebb énünk közli velünk, hogy mi az, amit a leginkább adnunk kell.

 

4. A fejlődés törvénye

Ha a céljainkhoz vezető út során el akarunk jutni A-ból Z-be, azt a legbiztosabban úgy tehetjük meg, ha először B-be, majd C-be, aztán D-be jutunk el, s így járjuk végig az utat. Ha akárcsak egy lépést is kihagyunk, az általában kudarchoz vezet, még ha az adott pillanatban úgy is tűnik, hogy időt nyerünk ezáltal. 

A fejlődés törvénye arra tanít bennünket, hogy utazásunkat mindig bontsuk le kisebb útszakaszokra, és arra is, hogy tanuljunk meg minden egyes lépést megbecsülni, mintha az jelentené az utunk végét. Így minden egyes lépés önmagában egy kisebb sikerré válik, és számtalan alkalommal érünk el sikert, nem csupán végső célunk elérésekor. Az is megeshet, hogy az utunk során megtanult dolgok végül fontosabbnak bizonyulnak, mint az, hogy elérjük a végső célt. 

 

5. A minták törvénye

Minden szokás és minta, tartsuk azt akár „jónak” vagy „rossznak”, a legjobb szándékunk ellenére is mindaddig ismétli önmagát, amíg valamit máshogy nem teszünk, hogy megtörjük azt. 

Emberként hatalmunkban áll, hogy spontán módon cselekedjünk, új módokon hajtsunk végre régi dolgokat, megváltoztassuk és átformáljuk régi szokásainkat, életünket. Mégis él bennünk egyfajta ellenállás, ami korlátozza e képességeinket. Miért? Azért, mert a minták kialakítására való hajlamunk komoly túlélési értékkel bír számunkra. Még gyermekkorban sajátítottuk el, és ragaszkodunk hozzájuk. 

Általunk helytelennek, negatívnak, destruktívnak tartott szokásaink, megtörni kívánt mintáink esetében, ha csak kijelentjük, hogy ” most minden másképp lesz”, vagy ” többé nem teszem meg”, az önmagában nem elég. Ismerd fel azt, amit teszel, vedd alaposan szemügyre a ismétlődő mintáid működését, majd tegyél valami szokatlant, ami megtöri ezt. Mi az, amiben rendszeresen kudarcot vallasz? Mikor kezdődött ez a minta? Koncentrálj az adott események közös vonásaira, ne a köztük lévő különbségekre. Milyen szokatlan új tevékenységgel lennél képes megtörni ezta mintát? 

Ez a törvény rávilágít a szokásainkra, hajlamainkra és segít, hogy felelősséget vállaljunk értük – nem azáltal, hogy vég nélkül küzdünk ellenük, hanem úgy, hogy ezúttal másképp cseleszünk. 

 

Folytatás következik. 🙂 

A kivonatot készítette: Balogh Andrea

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

öt × 2 =