Érezted -e valaha, drága Lélek, milyen jó érzés egy szerető, elfogadó közösséghez tartozni? Része, aktív tagja lenni egy kisebb, vagy nagyobb embercsoportnak, ahol szeretettel néznek rád, elfogadnak, akkor is, ha jót cselekszel, s akkor is, ha hibázol. Önmagadba vetett hited megsokszorozódik, szárnyakat kapsz, s olyan dolgokra is képes leszel, amit eddig nem is tudtál önmagadról. S tudod -e, hogy ahhoz, hogy egy ilyen közösség tagja lehess, nagyon sok rajtad is múlik?
A legközelebbi kicsiny közösség, ahová gyermekként megérkezel, a családod. Nagyon nagy befolyással van az életedre az, hogy ez a kis mikroközösség hogyan működik, mennyire tartanak össze, hogyan bátorítják, vagy bántják egymást, s mit tanítanak egymásnak a családtagok.
Ha már felnőtt vagy, akkor a gyermekkorodat, bármilyen is volt, nem tudod megváltoztatni. Tekints rá megértéssel és elfogadással és hálával, hiszen bármit is kaptál a szüleidtől, az segített ahhoz, hogy azzá válj, aki most vagy.
Ha viszont gyermeket nevelsz, akkor már a te felelősséged, hogy hogyan érzi magát, mennyi bátorítást, támogatást, szeretetet, s világos határokat is kap tőled, ahhoz, hogy kiteljesedhessen, s majd boldog felnőtt válhasson belőle. Sőt, kicsit tovább megyek.
Amikor eljön az ideje annak, hogy egy közösségbe lépjen, ugyanazokat a viselkedésmódokat fogja alkalmazni, amit tőled tanult, amit látott, s magáévá tett. Lehet, hogy kicsit másként fog reagálni dolgokra, mit ahogy te tetted eddig, ám a kapcsolatai, a közösségben betöltött szerepe hűen tükrözni fogja mindazt, amit tőled tanult. Szavakat, gesztusokat, reagálásokat.
Tehát, ha te boldog vagy a családodban, akkor ő is egy boldog családot fog létrehozni maga körül. Ha te jó viszonyban vagy a munkatársaiddal, akkor ő is jó viszonyt fog ápolni a leendő csopottársaival, osztálytársaival, munkatársaival. Ha neked van egy igaz barátod, vagy baráti társaságod, akkor előbb utóbb neki is lesz egy.
Egyszerűen megtanulja a módokat, a hozzááállást, a gondolkodásodat, akkor is, ha nem beszélsz nyíltan ezekről. A gyermekek nagyon érzékelik mindazt, amit gondolsz, vagy érzel. Megérzik az energiádat, árgus szemekkel figyelik a mozdulataidat, az arckifejezésedet. Nagyon fogékonyak mindarra, amit te tudatosan, vagy öntudatlanul képviselsz.
Így, ha azt akarod, hogy gyermeked a családi kisközösségből kilépve megélhesse a tágabb támogató közösség erejét is, akkor először te alakíts ki ilyen kapcsolódásokat. Elsőként, tedd rendbe a családi viszonyaidat, majd mindazokat a kapcsolatokat, amikben nincs béke, szeretet és elfogadás. Ez lehet munkatársi, baráti, vagy egyszerűen emberi találkozás, érintkezés is.
Az embereket nem tudod mindig megváltoztatni, de a hozzáállásodat, a reakcióidat igen. S ezzel talán a másik ember is megváltozhat. Ha nem, akkor fogadd el, hogy az adott ember ezt döntötte, s lépj tovább, de már ne haraggal, hanem megértéssel a szívedben.
Válogasd meg a szavaidat, tanuld meg kezelni az indulataidat. Gyógyítsd be a lelkedet, a sebeket, amiket hordozol, takard be szerető fénnyel, megértéssel. Úgy szólj bárkihez, ahogy te szeretnéd, hogy hozzád szóljanak. Lásd meg mindenkiben a benne élő lelket, aki jót akar, természetesen a maga módján. Alakíts át mindent magad körül, ami nem tükrözi az Isteni szeretetet!
Amikor a magad életét rendbe tetted, akkor tanítsd meg minderre a gyermekedet. Mutasd meg, hogyan lehet elfogadni a másikat, megérteni, hogy miért cselekszik esetleg másként, mint ahogy ő elképzelte. Tanítsd meg a jó szándékát szépen kifejezni, s elfogadni azt is, ha nem kérnek mások az ő ötleteiből. A szavak erejére, a hangsúlyok, arckifejezések, s a „másiknak is jó legyen, ne csak nekem ” fontosságára. Példákkal neveld őt, hogy megtanulja meghúzni a határait, s „megálljt” kimondani, megmutatni, ha szükséges.
A ma gyermekei nagyon jól visszatükrözik a körülöttük élő emberek viselkedésmódját, a mostani társadalom íratlan, kimondatlan szabályait, mindazt, ami a felnőtt társadalomban is megtalálható. A szavak, amiket használnak, a módok, ahogy egymáshoz szólnak, figyelemfelhívó. Hatalmas indulatok feszülnek bennük is, éppúgy, ahogy a felnőttekben. Ám ahhoz, hogy náluk változzon valami, nekünk, a felnőtteknek kell igazán felnőnünk, ahhoz a feladathoz is, hogy a jövő nemzedékét neveljük. Nagyon is tőlünk függ, hogy ők majd támogatni, erősíteni fogják – e egymást, vagy nem. Tudnak -e teremteni olyan alkotó közösségeket, ahol mindenki szava számít, s ahol mindenki az egyéniségével, a saját tudásával többé, jobbá teheti a már meglévőt.
Ha felnőttként tudatosan teszel azért, hogy a közösségek, amikben élsz, emelkedjenek általad, s veled, akkor majd a gyermekközösségek is elindulhatnak a felemelkedés útján. A közös cél az kell, hogy legyen, hogy öröm, és boldogsággá váljon a földi élet, jó legyen iskolába, óvodába, vagy bármilyen munkaközösségbe járni, s az ott lévő emberekkel találkozni. Ha nem is leszel mindenkivel a legjobb barát, ám igaz embertárs minden egyes emberrel lenned kell.
Ekkor nem csak kivételes esetben, hanem szinte mindenhol, s mindig megélheted a közösség erejét, ami felemel, megerősít mind téged, mind a csoport valamennyi tagját. S ugyanez megtörténik majd a gyermekekkel. Egy ilyen közösségben felnőve sokkal hamarabb megtalálják, s be is teljesítheti az életfeladatukat, azt, amiért megszülettek. .
Mi, Te és Én építjük nemcsak az Új Kor családját, de az Új Kor közösségeit is. Tegyél, tegyünk hát érte, s kezd ott, ahol éppen vagy: önmagaddal, a családoddal, s a munkatársakkal, barátokkal. Nagyon sok szeretetet, erőt, tudatosságot s bátorságot kívánok neked ehhez!
Szeretettel: Balogh Andrea