Létezik egy buddhista gyakorlat, a ” föld érintése”, melynek segítségével visszatérünk a bölcsesség eredetéhez, és többé nem különülünk el a Földanyától. A szeretet, az együttérzés, az öröm, és a lelki egyensúly energiáit ébreszthetjük fel magunkban, és gyakorlása révén teremthetjük meg ezt a kapcsolatot, amelynek egészség és boldogság jár a nyomában. 

A gyakorlat során ötször érintjük meg a földet, mintegy meghajolva fensége és tulajdon természetünk előtt. Homlokunk, két kezünk és két lábunk ér a földhöz.

Első földérintés

Hálásan meghajolok vér szerinti családom valamennyi előttem járó nemzedéke előtt. Látom anyámat, apámat, akiknek vére ereimben kering, akiknek életereje táplálja a sejtjeimet. Az ő személyükben négy nagyszülőm is jelen van. Elvárásaik, tapasztalataik és bölcsességük ősök számtalan nemzedékén keresztül párlódtak át. 

Valamennyi előttem járó nemzedék életét, vérét, tapasztalatát, bölcsességét, örömét és bánatát hordozom magamban. Megpróbálom jóra váltani a szenvedést, és mindazt, ami átformálásra vár. Felismerem gyökereimet apámban, anyámban, nagyapáimban, és nagyanyáimban és valamennyi elődömben. Tudom, hogy folytatása vagyok az ősök sorának. Kérlek benneteket, támogassatok, védelmezzetek és adjátok át nekem az erőtöket. Tudom, hogy ahol csak gyermekek és unkák élnek, bennük is ott munkál az ősök vére. Tudom, hogy a szülők szeretik és segítik gyermekeiket és unokáikat, ha nem is mindig fejezik ki méltó módon ezt a szeretetet életük nehézségei miatt. E próbálkozás folytatásaként most mélyen meghajolok, és hagyom, hogy erőik belém áradjanak. Segítséget, védelmet, erőt kérek őseimtől. 

Ez a földérintés azoknak a sebeire lehet gyógyír, akik haragszanak szüleikre, vagy családjuk előttük járó nemzedékeire. Minden, ami a gyógyuláshoz szükséges, belül található. Az ősökkel való kapcsolat hatalmas energiákat szabadít fel az emberben. Néhány heti gyakorlás elegendő, hogy új erő költözzön belénk, s a magány és a visszautasítás érzése eltűnik. Szeretetet érzünk édesanyánk, édesapánk iránt, s ettől fogva magunkat is jobban fogjuk szeretni és elfogadni. 

Második földérintés

Hálásan meghajolok szellemi családom valamennyi őse előtt. Magamba tekintve felfedezem mesteremet, aki a szeretet és együttérzés útjára vezérelt, megtanított arra, hogyan vegyek levegőt, hogyan mosolyogjak, hogyan bocsássak meg, és hogyan éljek a jelen pillanat  mélyére hatolva. Mesterem alakján keresztül számos nemzedék sejlik fel előttem. Érzem, hogy belém áramlik e soknemzedéknyi mester ereje, békét, megértést, örömöt, és szerető kedvességet ébresztve a szívemben. Kérem szellemi őseimet, adják át nekem kimeríthetetlen erőtartalékaikat, békéjüket, lelkük szilárdságát, megértésüket és szeretetüket. Fogadom, hogy buzgó gyakorlással jóra fordítom a bennem magamban és a világban lakozó szenvedést, s továbbadom az ősök erejét a következő nemzedéknek. 

Fontos, hogy a föld megérintésekor kapcsolatba kerüljünk szellemi családunkkal. A vér szerinti család nem elegendő a boldogsághoz. Valamennyiünknek két családra – egy vér szerintire és egy szellemire – van szükségünk. Amennyiben gondunk támad a vér szerinti családunkkal, ott van segítségnek a szellemi rokonság, s ez fordítva is igaz. Bármelyik híján volnánk, elárvulva éreznénk magunkat. Ezért a bölcs ember gondoskodik e kétféle kötelékről. 

Harmadik földérintés

Hálásan meghajolok e föld és valamennyi ősöm előtt, akik által itt lehetek. Megértem, hogy ez a föld táplál és védelmez, nemcsak engem, hanem mindenkit, aki itt él. Az előttem járók megkönnyítették az életemet. Látom mindazokat, akik biztos révvé avatták ezt az országot. Mindezt tehetségüknek, kitartásuknak és szeretetüknek köszönhetjük. Keményen dolgoztak, miközben iskolákat, kórházakat és hidakat emeltek., vagy utakat egyengettek számunkra, harcoltak a szabadságért, védelmezték az emberi jogokat. Látom magam, amint megérintem az őseimet, akiké kezdetben volt e föld, s akik tudták, hogyan éljenek itt békében, a természettel összhangban, a hegyeket, az erdőket, az állatokat, a növényeket védelmezve. Érzem, amint a földem ereje átjárja testemet, lelkemet, befogad, és támaszt nyújt. Fogadom, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy segítsem megőrizni ezt az erőt, és továbbadjam az utánam jövőknek. Fogadom, hogy kiveszem a részemet abból, hogy jóra váltsam mindazt, az erőszakot, gyűlöletet, öncsalást amely egyenlőre mélyen él a társadalom kollektív tudatában. Teszem ezt azért, hogy az eljövendő nemzedéknek nagyobb biztonság, boldogság és béke legyen osztályrészük. Kérem a földet, védje meg és támogassa őket is. 

Itt meditáljunk kicsit Magyarországról. Lépjünk kapcsolatba hazánk szent földjével, vizeivel, levegőjével. A zen gyakorló valamennyi ősével kapcsolatot teremt, de meghitt viszony fűzi hazája folyóihoz, hegyeihez, növényeihez és étkeihez is. 

Negyedik földérintés

Hálával és együttérzéssel hajolok meg és adom át szeretetemet azoknak, akiket szeretek. Mindezt tovább szeretném adni apámnak, és anyámnak, és mindenkinek, aki közel áll hozzám; mindenkinek, aki értem vagy a kedvemért szenvedett vagy aggódott. Tudom, hétköznapi cselekedeteimben nem voltam mindig elég éber és körültekintő. Azt is tudom, hogy azoknak is megvolt a maguk baja, akik szerettek. Talán nem voltak elég szerencsések, hogy olyan nevelésben részesüljenek, amely elősegíthette volna teljes kibontakozásukat. Továbbadom hát a szeretetemet anyámnak, apámnak,  fivéreimnek, nővéreimnek, szeretteimnek, férjemnek vagy feleségemnek, lányomnak, fiamnak, hogy megkönnyebbüljön a szívük, hogy mosolyogjanak és átérezzék az élet örömét. Egészséges, örömökben gazdag éveket kívánok mindannyiuknak. Tudom, hogy az ő boldogságuk az enyém is. Többé egyikőjükre sem neheztelek. Azért imádkozom, hogy vér szerinti és szellemi családom valamennyi őse védelmezze és támogassa őket. Tudom, hogy nem tőlük különváltan létezem. Egy vagyok azokkal, akiket szeretek. 

Ötödik földérintés

Megértéssel és együttérzéssel hajolok meg, hogy megbékéljek mind azokkal, akik szenvedést okoztak nekem. Megnyitom a szívemet, s kiárasztom a szeretet és a megértés energiáit mind azokra, akik ártottak nekem; akik tönkretették az életemet, vagy azokét, akiket szeretek. Most már tudom, hogy ők maguk is sok nehézségen mentek keresztül, s szívük csordultig van fájdalommal, haraggal és gyűlölettel. Belátom, hogy ha valaki ilyen sokat szenved, a környezetében élőknek is szenvedést okoz. Senki nem vezette őket az éberség útjára. Helytelen nézeteket vallanak az életről, rólam, rólunk. Imádkozom vér szerinti és szellemi őseinkhez, hogy adják át ezeknek az embereknek a szeretet és a védelem erőit, hogy az ő szívük is megteljen a szeretet nektárjával, akár egy virág. Imádkozom, hogy tudjanak örülni az élet örömeinek, s így ne ártsanak maguknak és másoknak. Látom szenvedésüket, és nem akarok haragot vagy gyűlöletet táplálni velük szemben. Nem akarom, hogy rossz legyen nekik. Feléjük irányítom a szeretet és a megértés energiáit, s arra kérem valamennyi őrömet, hogy segítsen rajtuk. 

Amikor valóban átérezzük ellenlábasunk szenvedéseit, nehézségeit, és téves nézetei mélyére látunk, már szeretni is tudjuk, és megbocsátunk neki. Ebben a pillanatban szívünket betölti a szeretet és az együttérzés végtelen árama. Megújulunk és lecsillapodunk ebben az érzésben, így elsőként mi húzunk hasznot a megbékülésből. Mindennapjaink méltósága segíthet hozzá másokat ahhoz, hogy megváltozzanak. 

„Aki meghajol, s aki előtt meghajolnak, egy és ugyanaz. Ezt megértve, az összetartozás csodálatos érzése jár át.”

Áldás rátok, áldás Földanyánkra! 🙏💚

Thich Nhat Hanh ” Tanítások a szeretetről ” című könyvéből a kivonatot készítette: Balogh Andrea